Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Tamás Menyhért: Annyi mindent, Melyikünk mondhatja, Fák árnyékára, Ma is (versek)
TAMÁS MENYHÉRT ANNYI MINDENT Rákosy Gergelynek Regényhőseim nyolc éve késnek Nyolc éve akárcsak én Pedig ma is prózát akartam írni prózát akartam ma is Végül is ez maradt ez a se nem vers se nem próza ez az öszvér mű mely megkívánja (sőt megköveteli) hogy az élő beszédig merüljön a szó — lefelé szorítsa füstjét Végül is Pedig annyi mindent el kellene mondanom Annyi mindent Történetesen arról hogy miként ölték meg történelmünket oltották ki példáink szemevilágát Annyi mindent Holló-időnket Holló-időnk szaggatásait midőn reményeinket is felnégyelték Annyi mindent Az emlékezet nélkül maradottakról a minden érdem érdemeseiről még arról az agg bárónőről is aki negyvenhétben koldus-szerelméig gazdagodott És arról a felfedezésemről sem beszéltem még mely tükörbeli mozdulataimat apámig nyújtja — éppúgy áll rajtam a gatya mint egykor őrajta Annyi mindent Mindent Történetesen arról hogy tegnapunk miért halott Miért nem él Miért nem élhet Miért ha nélküle úgysem élhetünk MELYIKÜNK MONDHATJA Király Lászlónak Ajánlás az ajánlónak a mostantól ismerősnek kiben egyazon a sziszifuszi dallam énekeinket sem tudtuk elénekelni még kit egyazon eszmélés eszméltet Hisz nem láttunk semmit a világból mindezidáig, holott látni jöttünk, gyűjteni s utána megvallani mindent — szabad akaratunkból akivel egyazon kétely köt össze mindezután nem lakozhat bennünk olyan kétség amit ne követne másik a még kétségesebb mert hisz valóban nem láttunk még semmit semmit sem láttunk s amit láttunk alig több a semminél mert hisz melyikünk dicsekedhet Párizzsal mindazután hogy csupáncsak az utcák nyomába szegődtünk melyikünk mondhatja magammal hoztam a tengert mindazután hogy fülünkben 7
