Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Farkas Árpád: Régészet, Duruzsolások, Újévi hó, Intim (versek)
FARKAS ÁRPÁD RÉGÉSZET Ne játszatok a csontjaimmal! Elherdáljátok végül őket. Hiába búvom ezer éve értük a székely temetőket? Nézzétek bár e hátgerincet: rőt ragyogással tör a Napra. Ugye, a derék, fürge férgek milyen szép munkát hagytak rajta? Könyök- és járomcsont kell néktek, kiket a húsok régen únnak —, s nagy keletje a koponyának, íróasztalra — szimbólumnak! Noshát, a csontok sereglenek! Én öltöztetem húsba, vasba, gyöpűt szántunk — s a koponyának ismét megnő majd hatalma. Ne játszatok hát csontjaimmal, elherdáljátok végül őket. Kutathatom majd, újrakezdve, az ősi asszír temetőket. DURUZSOLÁSOK Sohasem az Ige, a Szó, csak a hangok lucskos őszirózsa-csordája a fülledt félhomályban, csak a zsufa-fakó zsongás és a széna közé eltett birs illatának zizegése, a juhsó panaszos zsibongása az októberi karámokban, csak a behízelgő és engesztelő, nyájba terelgető duruzsolások, rábeszélt ösztönök hizlalgatói, kukoricahajra térdepeltetői Értelemnek, ők, csak ők vernek ki immár a didergő időbe, sohasem az Ige, a Szó. 5
