Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - KRÓNIKA - Katona Imre: Néprajzi útikalauz (VI. Palócok, barkók, matyók, hegyköziek - Felföldi magyar népcsoportok)
mi munkára fogott fiatalkorú. A bandagazda korlátlan úr volt, a csoport pedig lehetőség szerint nemek és korcsoportok szerint, a fő- és mellékmunkák szétosztásával dolgozott össze. (A kubikosok bandagazdája viszont egy volt az egyenlők között, a csoportnak minden szempontból homogénnek kellett lennie!) Bármilyen különös, de az említett hierarchia bizonyos vonatkozásban még a bányászatba és az iparba is áttevődött: a bányabeli munkát éppúgy fokozatokban tanulta meg a serdülő fiúgyermek, mint a parasztit, fokozatosan válhatott szakképzett vájárrá is, ill. azon belül is csak lépésenként juthatott valamivel feljebb. „Kint” pedig a falusi (helybeli, paraszti és csak telenként dolgozó), valamint a máról holnapra élő, többnyire idegen eredetű telepi szakmunkások különültek el, e kérdésről azonban előzőleg már szólottunk. Kissé hasonló volt a helyzet az ipari munkákkal is, de ott üzemáganként nagyobbak az eltérések. A Felföldön sem egyszerre lettek azonban a parasztok munkásokká, hiába adódott lehetőség helyben vagy a közelben. Eleinte a paraszti munkák szüneteiben, keresetkiegészítésképpen folytatták, adandó alkalommal azonban visszacsatoltak a földhöz. (Borsodgeszten az 1945-ös földreform során minden ingázó, kétlaki földigénylő lett!) Aztán fokozatosan kiterjesztették a bánya-, ill. ipari munka időtartamát, majd állandóra is vállalták, de a család megmaradt a földön. Ha pedig ingázniok kellett, előbb naponként, hetenként, aztán nagyobb időközökben (havonként) látogattak haza, a családot csak később vitték maguk után. Kialakultak az ingázó, kétlaki munkások, (a félig paraszt, félig munkás átmeneti típusai) akikből máig is túlságosan sok van! Ezek családja a legbomlékonyabb és a gyermek- nevelés is megoldatlan. A mai átalakulás A legmesszebbről indult Felföld ma leggyorsabban alakul át, a fokozatok azonban mindenütt megvannak: a nagycsaládok régen szétváltak, ugyan, de a családtagok legtöbb helyen máig öszszedolgoznak: alkalmanként (házépítés, lakodalom stb.) segítenek egymásnak. A család képlékennyé vált, a tagok nem egy helyen dolgoznak és a hét nagyobb részében nem is laknak együtt, egy-egy családon belül többféle foglalkozás is adódik, mégis máig külön vannak a falunak és e vérségi-gazdasági csoportoknak saját törvényeik és külön a nagy társadalomnak. Vélt vagy valóságos ütközések esetén mindig a szűkebb kategóriák érdeket döntenek. Igazi polgárosodó társadalom! Az egyén most kezd kialakulni, a társadalmi feszültségek itt nem osztály- vagy foglalkozási ellentétek, hanem csak a polgárosodás versenyéből adódnak: egymást főként a házépítésben, gépkocsiszerzésben, az élelmezésben, a hozomány felhalmozásában és a pompázatos lakodalmakban igyekeznek felülmúlni. Szabó Zoltán Cifra nyomorúság c. könyvében még arról írt, milyen szegényes, egyhangú volt a tardi gyermekek heti étrendje, valóban három millió koldus országa voltunk! Ma azonban már inkább a három millió elhízott emberé vagyunk! Bármely felföldi étrendet nézzük is, a túltáplálás esete forog fenn! Ugyanakkor még nem tudnak élni a szabad idővel, a művelődési lehetőségekkel. A szakképzettséget megbecsülik, mert több pénzt hoz a házhoz, ám ha a képzetlenebb munkakörök valahogyan mégis jobban fizetnek (pl. a kubikolás), hajlandók azonnal a „lóról ieszállni”; az ipari (szak-) munkások pedig éppúgy lejárnak az Alföldre nyaranként termést betakarítani (szabadságuk alatt), mint valamikor szegényebb őseik: a summások. A valamikori szegényebb rétegek közérzete javult, a vezetés az övék, a társadalom nagyobb része felfelé haladt. Pénzre orientált a felföldi társadalom; a képlékeny családok bomladoznak, kevés a gyermek, nevelésük megoldatlan, terjed a válás és az alkoholizmus. (Van község, ahol a vásárolt áruk negyed-ötöd része alkohol); sok kérdés tehát még megoldatlan. Ezek jelentős része természetesen nemcsak helyi, hanem — más változatokban — országos is, de az új és a régi ütközése talán sehol nem olyan éles és ellentétes formákban olyan gazdag, mint éppen a Felföldön. (Folytatjuk) 96
