Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - KRÓNIKA - Katona Imre: Néprajzi útikalauz (VI. Palócok, barkók, matyók, hegyköziek - Felföldi magyar népcsoportok)
KATONA IMRE KRÓNIKA NÉPRAJZI ÚTIKALAUZ VI. PALÓCOK, BARKÓK, MATYÓK, HEGYKÖZIEK (Felföldi magyar népcsoportok) Előzőleg megismert Duna menti népcsoportjaink nyugat felől az alföldiekkel érintkeznek, így most szinte magától kínálkoznék a Duna— Tisza közének bemutatása. Helyette mégis inkább az Alföld északi peremén végighúzódó Felföldet választjuk, hogy központi, nagy síkságunk bejárása után már ne kelljen rá visszatérni, hanem haladhassunk tovább Erdély felé. Az alföld-felföld hagyományos szemléletre valló, azonos képzésű és egymást kiegészítő jelentésű szópár: 1. más tájakhoz képest alacsonyabb, délibb fekvésű sík, ill. 2. magasabban az északabbra fekvő hegyes terület. Mindkettő csak az utóbbi századokban vált köznévből tulajdonnévvé, míg azonban a (Nagy- és Kis-) Alföld területe jól körülhatárolható, a Felföldé és a vele párhuzamosan használt Felvidéké jelentősen módosult. 1914. előtt a Felföld-Felvidék lényegében a történelmi Észak- vagy Felső-Magyarország- gal, vagyis a mai Szlovákia hegyvidéki tájaival és a mi Északi-középhegységünkkel volt azonos. E tájnév némileg alföldi szemléletre vall, mert pl. magának az Északi-középhegységnek magyarsága a még északabbra fekvő területet nevezte Felföldnek, és mivel e magas hegyvidéket szlovákok (korabeli elnevezéssel: tótok) lakták, megkülönböztetésül esetleg a tótsági vidékek és a hornyá- kok kifejezést használták. (Ez utóbbit mondták a magyarokra is, mint ahogyan az alföldiek a paló- cos beszédű felföldi magyarokat gyakran tótoknak nevezték.) Csehszlovákia megalakulásával a Felföld tájnév háttérbe szorult és a Felvidék elnevezés került előtérbe, ezt azonban már nem földrajzi, hanem politikai fogalomként használták: 1. jelenthette egész Szlovákiát, esetleg megkülönböztették egymástól az Északnyugat-Felvidéket (Szlovákiát) és Északkelet-Felvidéket (Kárpátalját, a mai Kár- pát-Ukrajnát); így az a különös helyzet állt elő, hogy a Kis-Alföld északi része (pl. Csallóköz, Mátyusföld stb.) is a Felvidékhez számított: 2. szűkebb értelemben csak a magyar nyelvterület északi szegélyét, mely az új határokon túlra esett; 3. a hazánkhoz tartozó Északi-középhegységet pedig — meglehetős nagyvonalúsággal és pontatlansággal — esetleg Palóc Felföld vagy egyszerűbben: Palócföld névvel illették; ez az utóbbi elnevezés ma is él. Tanácsosabb tehát a Felföld elnevezésnél maradni és határait szűkebbre vonni: az Ipolytól a Bodrogig húzódó Északi-középhegységet és medencesorát vehetjük ide, melynek déli része hazánkhoz, északi keskeny sávja pedig Szlovákiához tartozik. E terület nagyobb részét magyarok, kisebb részét pedig szlovákok lakják, szórványosan németek és ruszinok (kárpát-ukránok) is találhatók határon innen, határon túl egyaránt. A Felföld hazánk legváltozatosabb és legmagasabb nagy tája, hegyei nyugat—északkeleti irányban sorakoznak: Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk, Cserehát és Zempléni-hegység, ezek között még kisebb hegyvonulatok és-csoportok is vannak. Ezek egyszersmind önálló tájegységek is és elnevezéseik közismertek. (A Zempléni-nél talán a Tokaji-hegység kitétel a népszerűbb.) E felsorolt hegyek egy részének déli, Alföld felé néző előterét külön is megnevezik: Mátra- és Bükk-alja, Tokaj-Hegyalja (továbbá a Kárpát-alja is). Hasonló képzésű, kevéssé ismert kis táj a Zagyva forrásvidéki, Salgótarján melletti Medves-alja,amely szintén hegyről kapta nevét. Mindezek éppúgy önálló tájegységek, mint névadó hegyeik is. (Mivel a magasabb hegyek általában lakatlanok, a néprajzban pl.a Mátra-vidék, észak—dél felé haladva a Mátraalja a gyakoribb kifejezés.) Vidékünk több pontján is felbukkannak a különféle hegy- és erdőhátak, továbbá a hegy- és folyóközök. A Cserhát, Bükk (-hát) és a Cserehát már csak kiterjedése miatt is könnyen azonosítható, de már az Erdöhátat igazán sokfelé: a magyar nyelvterület öt különböző pontján is kereshetnénk. A „miénk” a Sajó—Rima folyótól délre, a Hangony és a Gortva-patak között van, nevének megfelelően, erdős-dombos táj. Hasonló a helyzet Hegyháttal is: szakirodalmunk három ilyen táji névrokont is ismer, a bennünket érdeklő a most említett Erdőháttól nem messze: a Hangony—Bán—Sajó között terül el, ez is dombos és erdős; önállónak vehető tájegység. Hegyköz nevű tájunk is van három, kettő közülük ezen a vidéken: 1. a Borsodi Hegyközről már volt szó, másik használtabb neve: Bükkalja; 88
