Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: Városkép és toronydaru - Kecskemét, 1978, 1979…
épült Mende-féle Újkollégium. Egy korszak szülöttei és mégis mennyire különböznek egymástól! (A tömegképzés eltérései mellett lásd csak a Kecskeméten kimagasló értékű épületkerámia különféle alkalmazását!) Ez az egy példa is beszédesen mutatja, hogy a kor építőművészeiének legfontosabb irányai árnyaltan megkülönböztethetők a kecskeméti városképben még ma is. Noha a nagy koncepciójú terv fontos részei nem valósultak meg, alapvonásaiban mégis mást, minőségileg és művészileg új várost rajzolt a homokba Kadáék igyekezete. Ezt a várost nézte kicsit hunyorgó szemmel Erdei Ferenc. „Tornyok és paloták hivalkodnak a város közepén, amelyekről nem tudja a néző, hogy szépnek vagy torznak tartsa-e őket, csak azt érzi, hogy ilyeneket még nem látott és ámul fölöttük. Nem hasonlók sem a nyugati, sem a keleti tájak képeihez, pusztai fantázia szülte őket, s olyanok lettek, mint a hír, mely a város fölött lebeg: megfoghatatlanság és ámulás, de csodálni lehet ezeket is”. (Futóhomok, III. kiad. Bp. 1977. 83—84.) Erdei megérezte Kecskemét egyedüli, más városokhoz nem, vagy alig hasonlítható szuverén jellegét, de ma már csak töredékesen lehet csodálni mindazt, amit Erdei még együtt látott. Hiszen halálra ítélték pl. a volt katolikus bérház oromzati freskós, homlokzatszobros saroképületét, hogy az ún. lordok házát fölépítsék, amely kétes építészeti erényeket mutogat illeszkedés nélkül és rokontalanul a szecessziós épületek között. A legfestőibb tömegű épület, a volt evangélikus bérház (Szabadság tér 3.) eredeti jellegét emeletráépítéssel változtatták meg, átépítve még a kocsibehajtó jobb oldalára eső eredeti portálokat is. A volt Kaszinó (SZMT Műv. Ház) külső oromzati mezőiben lemeszelték (?) a freskókat, a nagyterem kandallós, falképtriptichonos belsejét modernizálták, a kitört színes üvegablakokat nem pótolják . . . stb. Az elmúlt évtizedek kártevéseit a lebontott épületek sorával jellemezhetnénk. Csak még egy tanulságos példát! A századelő Magyarországán (talán a Közép-Kelet-Európájában) egyik legkorszerűbb művésztelep a kecskeméti volt. A műtermes villák a háború után végleg (?) magánlakásokká változtak. A központi műteremház nyitott loggiás, faszerkezetes felső folyosóját az első helyreállításnál beépítették és ugyanazon avatatlan tervezői(?) elképzelés szerint a torony körkilátóját megszüntették, becserepezték. Legutóbb, hogy az épület eredeti jellege végleg megszűnjön, eléje egy új éttermet és társalgót emeltek. Az épületet, mint több hasonló sorsú kortársát, eredeti formájában már csak a régi fényképek őrzik. Pedig a művésztelepet gondos előkészítéssel tervezték. Kós Károly írta 1977. V. 26-án kelt levelében:,,. . . csakugyan jártam Kecskeméten Jánszky Béla kollégámmal együttesen és pedig Kada Elek polgármester meghívására, aki . . . javaslatot kért tőlünk a város által megvalósítandó „Művésztelep” építészeti megoldását illetően . . . egyéb elfoglaltságom miatt a továbbiakban kikapcsolódtam ebből a munkalehetőségből”. Nem véletlen, hogy a Jánszky—Szivessy tervezte formák Kós Károly korai műveivel közeli rokonságot tartanak. Az utókor, mint a példa is mutatja, gyakran a „korszerűsítés” zászlólobogtatása mellett követ el mindent annak érdekében, hogy a felismerhetetlenségig áttervezze és át is építse a kor fontos épülettanúit. A brutális, az eredeti épület jellegét durván félreértő vagy egyáltalán meg nem értő hozzányúlás az egyik véglet, míg a másik: hagyjuk pusztulni, hiszen öreg már. Noha megújítva, alkalmas funkcióban a mát és a jövőt is híven szolgálhatná egyikük- másikuk. Pl. épp a szecesszió emlékeinek bemutatására jobb teret nem is lehetne találni a Cifrapalotánál. Messziről, a Szegedi úti fölüljáróról nézve uralkodik a városképen az új postán szorgoskodó toronydaru. A tornyok fölé nő. Egyik reggelen már-már úgy láttam, az Újkollégium nyeregtetős, büszke tornya fölött hajladozik vészjóslóan. A TORONYDARU ma már bizony Lestárnál és Kadánál is erősebben beleszól a valamikori organikus városképbe. Munkája nyomán ormótlan tömbök, az országban bárhol fölhúzható, f,derékszögű tervezői fantázia”-szülte épületek bontják meg a régi harmóniát. Persze 86
