Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - MŰHELY - Emlékezés a 100 éve született Móricz Zsigmondra és Móra Ferencre - Jócsik Lajos: Móricz Zsigmonddal a Kelet Népé-ben

akart és találkozik is. Erőt merít abból is, hogy új'ra Bethlen Gábor útját járja, amikor a nagy trilógiát írta, végigment a fejedelem hadi vonulásain is. Csakhogy Marosvásárhelynél nem jutott tovább. Gyerünk most a Székelyföldre is, túl Marosvásárhelyen. Jó kísérője van: Bözödi György. Gyerünk fel a havasra, juhnyírást látni a székelyeknél. Szekeret bérelnek a havasra. Fölborul a szekér, de tovább mennek, bírja a kötés a trombózis-veszélyes lábon. A „Gyalogolni jó” apostola nem engedhet a negyven- nyolcból a havason.

Lekeveredve a havasról, jegyzeteit gépeli 21 oldalon, Bözödiék hajlékában. Szemben székely ácsok építenek. Apja emléke kihajtja hozzájuk emlékező beszélgetésre.

Itthon egyedül csináljuk a Kelet Népét. De lessük, várjuk fentről, vagyis Erdélyből a véleményét. Határtalan az örömünk, amikor azt írja, hogy „olyan a lap, mint a virágos kert”.

Móricz Zsigmond nemcsak nézőben jár Erdélyben, hanem szervezőben is. Erdély nagy problémáit szervezi a Kelet Népe számára. Erdély kincsesháza a nyersanyagtartalékoknak. Ki írja meg ezt? Talán Szentimrei. Erdély a népek együttélésének nagy kohója. Hogy növekszik állományuk az együttélésben? Milyen az asszimiláció? Ki írja meg? Talán Molter Károly. Milyen a munkásság élete? írjon róla Nagy István és Asztalos István. Balogh Edgár Szlovákiában Az Útban munkás életrajzokat közöl, munkások tollba mondták neki életüket. Folytatta ezt a Brassói Lapokban is. Küldjön ilyen tollbamondott életrajzokat a Kelet Népének is. Számtalan fölvetésre ez a főszerkesztő válasza:

— írd meg magad!

Munkabírása elképzelhetetlen volt. 1941-ben jövedelemadó bevallására beidézték. Néhány nap múlva behozta a szerkesztőségbe egy évi munkájának teljesítményét. Más írók több évi munkáját is kitette a lajstrom, tanácsoltam, ne közöljük, csak később ezt a jegyzetet, mert reácsap az adóhivatal adóalap eltitkolása miatt. Számomra munkabírásának reális mértéke marad örökké felejthetetlen.

A Rózsa Sándort írta akkor. Teljesítményét a nyomda gépszedő kapacitásához kötötte. Otthon dolgozott. Megkért, ugorjak ki Leányfalura az aznapi penzumért, és a nyomdában adjam le. Késő délután jutottam ki Leányfaluba. Nem nagyon dolgozott. A kukorica termését a verandára hordták a kukoricaszüretelők, és ott estefelé Csibe vezette vezényszóra a kukoricafosztást, minden szokásbeli kellékével. Vagyis avval, hogy ha valaki piros csövet talál, kezdődött a ramazuri, mert csókra jogosult a találó, amit Csibének kellett megfizetnie.

Zsiga bá géphez ült a napi penzumért. Én — álomszuszék — leheveredtem. De álom nem jött reám, két oknál fogva sem. Egyrészt azért, mert a szomszéd szobában kattogott az írógép. Másrészt azért, mert Csibe a verandán a fosztást vezényelte. A veranda vasajtaját olykor kukoricacsövek bombázták, nyilván álomszuszék voltom bosszantására. Zsiga bá nyitott ablaknál dolgozott, nyilván a verandái ricsaj jótékony, ébrentartó atmoszférájában. Átlesve hozzá, láttam, hogy az ablakban áll, a kukoricafosztásban gyönyörködik. Éjfél után megszűnt a fosztok zsivaja, hazamentek. Az írógép kattogott tovább, egészen hajnalig. Reggelre másfél ívnyi anyagot adott át kijavítva, nyomdakész állapotban. Reggel Csibe nagy lélekkel számolt be, hány piros csövet leltek éjszaka. Kötegbe is fonatta a legügyesebb fosztóval az eresz alja díszítésére. Várta, és meg is kapta érte a házigazdái dicséretet. Csak én licitáltam rá, hányszor döngették rám a vasajtót az éjjel.

— Vigye el a súly — vágott vissza Csibe, — aki átaluszik egy kukoricafosztást. Milyen szerkesztő az ilyen ember!?

Áztán itt voltak a nemzetközi vásárok. Nem mulasztotta el, hogy a Kelet Népe sátrával a vásárra ki nem menjen. Sokan avval magyarázták ezt, hogy hazulról örökölt vállalkozói hajlamai hajtották erre. Végre le kell szögezni az igazságot. O úgy látta,

63