Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Tanya és kultúra
csodálkoznivaló, hogy a tanya gazdasági előnyei súlyosabban estek latba a civilizációs és a kulturális hátrányoknál. S az utóbbi hátrányokat, épp a háztáji virulencia láttán, meg is kérdőjelezném; közgazdasági érzékenység, tájékozottság, az új iránti fogékonyság, s nem utolsó sorban szervezőkészség nélkül eredmény aligha születhetett volna. A családi munkaszervezet ugyan a hagyományokban gyökerezik, eredendően a patriarchális tekintélyelvre épül, ám a megváltozott viszonyok közepette nem csekély mértékben volt szükség az újraszervezésre: bevonni a család apraját-nagyját a háztáji termelésbe, az iparban dolgozót csakúgy, mint nyaranta a serdülő diákgyerekeket, sőt az íróasztal mögé avanzsált szellemi dolgozókat is. Csakis ezzel a nagycsaládi összmunkával váltak elérhetővé az évenkénti 50—60, sőt olykor 80 ezer forintos háztáji jövedelmek. E bevételekből teremtődtek elő azután a távolság leküzdésére szolgáló motorbiciklik, majd gépkocsik, s teremtődtek elő azok a százezrek, amelyek a belterületi házépítésben, vagy épp a városi lakásvásárlásban akkumulálódtak. A folyamat tehát semmilyen szinten nem mentes az ellentmondásoktól; a tanyasi háztáji gazdálkodás prosperálása előidézte saját távlatainak leszűkülését. Csakhogy a tanya körüli bőséges jövedelemforrás kiapadása ellen ható újfajta tendenciák is kezdtek megjelenni. A 60-as évek háztáji gazdálkodásának intenzív jellege jórészt kimerült abban, hogy a piacon legkeresettebb termékeket és terményeket állították elő, ám többnyire hagyományos, s ennélfogva özön kézimunkaerő befektetésével. Ez az út később, már a 70-es évek elején egyre kevésbé bizonyult járhatónak. Ezért mind sürgetőbben jelentkeztek az igények a háztájiban is alkalmazható gépek, technológiák, növényvédő szerek, öntözőberendezések iránt. S mindezzel együtt a tanyavillamosítást sem lehetett tovább halogatni. Az évtized első felének nagyszabású villamosítási programja minden bizonnyal a tanyavilág új korszakát nyitotta meg. Végre a külterületen élő szövetkezeti parasztság is részesülhetett a civilizáció áldásaiban — „ahol villany van, ott minden van” alapon —, s ami legalább ilyen fontos, lehetőséget kapott a tanya körüli gazdaság korszerűsítésére, a termelőalapok megújítására. Hozzá kell tenni, hogy az érdekeltek mindezekért jelentős anyagi áldozatot is hoztak. Mit mondhatunk hát a tanyák jelenéről és belátható jövőjéről? Annyit nyugodt lelkiismerettel, hogy létezik egy életerős, tettrekész nemzedék, amelynek még ifjúkorában vérébe ivódott a paraszti szorgalom, hajlam és készség arra, hogy lépést tartson a fejlődéssel, s eligazodjék a mindenkori közgazdasági szabályzók rejtelmei között. Ezeknek a tanyáit még meghatározatlan ideig nem fenyegeti a pusztulás; olyannyira nem, hogy szerte a megyében látni: sokfelé emelnek új lakóházakat is a külterületen, csaknem olyan komfortosat, mint a faluban vagy a városban, s ilyenkor nincs sok okunk sajnálni a tőle néhány lépésnyire pusztulásra ítélt vertfalú, nádtetős, mestergerendás viskót. S ha ez utóbbiak megéltek száz esztendőt, egynémelyik ennél többet is, bízhatunk abban, hogy e tisztes kort a most épülők is megérik. Sokan hajlamosak arra, hogy — nyugati példák alapján — a tanyavilág „lenni vagy nem lenni” hamleti kérdését két alapvető civilizációs dimenzióra szűkítsék:a villanyra és az úthálózatra. Mondván, ha e kettő rendelkezésre áll, a tanyavilág megszűnik az lenni, aminek eddig ismertük. Van ebben sok igazság, de — mint azt némiképp a fön- tebbi fejtegetés is jelzi — sajátos magyar történelmi és szociológiai tényezőkkel is számolnunk kell, egyszerűen azért, mert még a szőlő- és gyümölcstermesztésben legjá- ratosabb tanyai parasztságunknak sem volt módja eljutni a polgárosultságnak arra a fokára, ahová a nyugati parasztság már évtizedekkel korábban eljutott. Ha már szóba került a szilárd burkolatú úthálózat, tudvalevő, hogy ebből a minimálisan számbavehetőnél is kevesebb épült. A hazai autópálya-építés ránk váró évtizedeiben a külterületi műúthálózat pedig a vágyálmok birodalmába tartozik. Ám tegyük 48
