Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 6. szám - Zám Tibor: Túl a poklon (kisregény)

Vénemberes huhogása sajátosan összehangzott Tímea csivitelésével. Inni kellett, hogy elmúljék e harmónia . .. Ismét Zsálya jött be a nagyanyjától elkunyerált fekete rékli- ben. Te akkor még nem ismerhetted a Berci szamaráról való mondást, de asszonyod ellen jó eredménnyel forgattad saját fegyvereit, legelsőbben a makacsságot. Hiába volt ricsaj, könnyáradás, kérlelés, toporzékolás: ha kimondtad valamire,hogy „nem”,ahhoz tartottad magad.

„Első csengetés”, kopogtattad meg a fürdőszoba ajtaját, de Zsálya csak a második csengetésre jött ki. Azt még elnézted volna, hogy zöld szeme köré valamilyen meghatározhatatlan színű kozmikus mezőt pingált, de a nagyanyja fekete réklije láttán megcsóváltad a fejed. Azt mondtad, hogy te egy ilyen farsangi maskarával nem mutatkozol nyilvános helyen. Nejed azonnal replikázott: neked szabad kockás ingben és kordnadrágban színhá... Neked szabad, vágtál szavába, mert te nem vagy ő; nálad a kockás ing meg a kordnadrág egy művekkel igazolt magatartás megfelelője, míg őnála a rékli a tartalmatlan feltűnni vágyás és ízlésficam szimbóluma, ami óriási különbség. Ha azonnal magára húz valami rendesebb rongyot, a harmadik csengetésre még odaértek. Később nem leszel hajlandó vele menni, mert aki kezdés után csörtet be a nézőtérre, az közbűntényes gonosztevő. „Két perced van, drágaságom.”

Zsálya nem lett volna lelki rokonságban a Berci szamarával, ha normálisan viselkedik. Előbb könnyekkel, azután toporzékolással akart meggyőzni, hogy most rékli a divat. Míg arénázott, az ultimátum lejárt. A dolgok logikája szerint elkerülhetetlen viadalon szerettél volna mielőbb túllenni, ezért azt mondtad, hogy a Szent Márk tér galambjai („Tudod egyáltalán, hol van a Szent Márk tér?”) leszállnának a te válladra, ha azonban őt ebben az iszonyú rékliben kitennék madárijesztőnek az állami gazdaság szőlejébe, a seregélyek más határba repülnének rémületükben.

Turbóka már nem volt; a gyermek megrontása miatt is feszült benned a bosszú; a Zsálya artikulálatlan üvöltését igyekeztél túlüvölteni; úgy ráztad magad alatt a kék garnitúra másik darabját, mint ő az egyiket; a szomszédok találgathatták, hogy most végül is ki van a nyúzóban? A nejed kirohanását követő csörömpölés csak annyira érdekelt, hogy a fürdőszobai tükörből maradt-e egy akkora darab, amelyben meg tudsz borotválkozni— és a következő pillanatban majdnem gyilkosságot követtél el. Nejed késsel rohant feléd; kilépve a fúria útjából, gáncsot vetettél neki és hátulról meglódítottad. Az elvágódás lendületében befelé fordult penge mell magasságban hasította fel a réklit, szorosan a test mellett... A Zsálya lelki feszültségét egy minden korábbit felülmúló sírógörcs oldotta föl, a tiedet meg egy vizespohár konyak. A színházjegyeket szétszaggattad. A kést kivitted. Az alkohol és altató bódulat-keverékében áthánykolódott éjszaka megérlelte azt a bizonyosságot, hogy többször nem lesz mázlid.

„Nézd, Zsálya, menjünk szét békésen. Én elköltözöm, te itt maradsz.” Ez még az egyszobásban volt. Feleséged túl hangos tiltakozással erősítette meg azt a gyanút, hogy személyi tulajdonának tekint. Gyorsan visszavonulót fújtál és szóba sem hoztad többet kettőtök ügyét. Nem firtattad a birtoklási neurózis eredetét sem. A mindig bizonytalan kimenetelű frontális ütközések helyett — különösen a második késelési akció után — kis csetepatékban, gerillaharcokban nyűtted nejedet, főképpen akkor, ha az ingerelhetetlen, apatikus állapotban volt. Megjegyezted például, hogy a történelemben Zsálya az első, aki öreg ló idomításával kísérletezik. A világ összes nagy cirkusza szerződtet benneteket, ha a kísérlet sikerül. Dől a pénz a házhoz. Naponta három pár harisnyanadrágot is szét lehet szaggatni. Te, Jákó természetesen az idomárnak drukkolsz, mondtad, és lóként rányerítettél ...

„Mit füttyögsz te folyton?” — kérdezte egyszer Zsálya inkább kíváncsian, mint ingerülten. Mit is?. .. Azt a tangót, amitől ifjú káder korodban heregyulladást kaptál

34