Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 6. szám - Zám Tibor: Túl a poklon (kisregény)

Zsálya, ki eddig a szekrénysornak támaszkodva méregetett, zajtalan tigris-léptekkel elindult feléd. „Szembe köp” —gondoltad. „Ha megteszi, hogy szembe köp (rászolgáltál), te gentlemanként fogsz viselkedni: felszárítod nyálát a lila bankóval, amit aztán, mint elhasznált papírzsebkendőt összegyűrsz és a sarokba dobsz . .. Illetve, nem dobsz (az túlságosan teátrális), csak elengedsz: esik, ahova esik; azután, életedben először, kezet csókolsz egy nőnek, és húzod a bélést kifelé, a tanyára . . . Előtted Zsálya megállt,kilépett fapapucsából. Gyengéden, mint ahogy a Féltékenység lexikonéhoz gyűjtött haj- és szőrszálakat tartotta volt, kicsípte kezedből az ötszázast, hátra tette a kisasztalra, hogy két kézzel járd végig erogén zónáit, kezdve a térdhajlaton.

. . . Itt, a szőnyegpadlón, ahol most ismét hanyatt fordulsz, történt meg feleségeddel az utolsó nász. Nem sok örömöd telt benne. Zsályának is kevés: ímmel-ámmal mozgott, nem élvezett, nem is törekedett rá, s neked az jutott eszedbe, hogy „kis pénz, kis foci”. Róla lefordulva a fürdőszobáig szemmel kísérted. A combok oldalról még őrizték íves szépségüket, de hátulról már ikrásodó hús rezzent rajtuk minden lépésnél. A mellek is megereszkedtek; nemhogy az ötszázast fogták volna fel; egy-egy szál cigaretta is megmaradt volna alattuk. „Már nem klasszis”, gondoltad tárgyilagosan. Erjed, puhul, cefrésedik, öt éven belül, de talán hamarabb is, meglöttyed; most is csak azért van még a fasorban, mert tud öltözködni: jó ízléssel csomagolja a portékát. Az aktus nem érte meg a pénzt, a látvány igen.

Lefelé a lépcsőn alkalomhoz illő dalocskát fütyürésztél:

Kurva, kurva, mért vagy kurva,

Mikor nem vagy rászorulva?

Hogyne volnék rászorulva,

Divatos a nylon ruha.

E vizit után nem voltak kétségeid afelől, hogy az idő, a III. Isten veled van. Zsályánál mihamar elérkezik az a pénzügyi válság mélypontja. Az anyagi csődhöz presztízs-vesztés is járul: ha kipaszírozzák az elit óvodából, a két rossz metszéspontjában előálló döntési kényszer véget vet az „élem világom” állapotnak. A továbbiakban egy megbillent lelki egyensúlyú nővel kell számolnod és leszámolnod. Te majd elmagyarázod neki, hogy mire való az ember segge, de csak apránként, hogy ne lelje benne örömét.

Nem töltötted azzal az időt, hogy a tévét a Gél kában keresd. Egyenesen a bizományiba mentél — és ott találtad: öt napja vették föl, és háromezerért árulták. Az OTP városi fiókjában, kikeresték a kartont. A készüléket még hat havi részlet terhelte.

Valamikor, a kuplerájok bezárása előtt legalább tízszer voltál a vendége egy Manyi keresztnevű Bérkocsis utcai bárcásnak, de az tizenegyedszerre is előre kérte a taksát. Amikor látta rajtad, hogy duzzogsz, azt mondta: „jegyzed meg, kisfiam, hogy az se biztos mindig, amit már megfogtál.” Minden tapasztalati igazság iránt fogékony lévén, általában nem szoktál örülni a javadra forduló dolgoknak, míg azok befejezetté nem válnak. Most azonban mégis úgy gondoltad, hogy megérdemelsz egy dínomdánomot: iszol egyet a tigris bőrére. Név- és címtáradból kikerested azt a nevenincs lányt. Feltárcsáztad. „Kovács Tímea.” „Jákó vagyok.” Dobhártya repesztő üdvrivalgás a vonalban. „Ne harsogj úgy, mintha én volnék a nyertes szelvény!” „Nagyon örülök neked!”,.Valami baj ért, hogy nagyon örülsz nekem?”„Hát igen.” „Ki vele!” „Utálatos vendégek vannak nálunk. Adj menedéket hétfő reggelig Jákó-lakán.” „Tekintsd magad a vendégemnek.” „Kösz. Máris indulhatsz értem.” „Nem a Fityóddal jössz?” „Az a ka- lapálóban van.” „Elég jól ki volt az gyárilag kalapálva.” „Igen, de azután két teherautó pingpongozott vele.” „Megúsztad?” „Karcolás nélkül.” „Téged tenyéren hord az Isten.” „Az ki?” „Aki az egész hóbelevancot a tenyerén hordja.” „Ez nekem magas.”

26