Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Zám Tibor: Túl a poklon (kisregény)
mert téged a feminin formák és szőrbozótok látványa csak akkor csigáz fel, ha előzőleg létrejött a pszichés vonzódás oda és vissza. Enélkül semmi sincs, vagy csütörtök, ami a semminél is rosszabb .. . Nincs kedved századjára elmondani, hogy az impotenciád vele szemben egy hosszan tartó pszichés leépülés következménye volt, mert úgy sem hinné el: abban az illúzióban él, hogy őt nem lehet meg nem kívánni . .. Elmondhatnád, de dicsekvésnek vélné, hogy miután tőle meglógtál, két nővel is szeretkeztél egyszerre, s mindhárman kielégülten keltetek fel arról a subáról ... Azt is sokszor elmondtad már, hogy rühelled a cigánytempót: egyik percben veszekedni (sőt: verekedni), a másikban meg szeretkezni, nem a te stílusod. A lerágott csontok újbóli rágicsálása helyett hasonlatát veszed célba, a lapulevelet, amely — ha ki is nőtt a huszonkét napig tartó asszonyhűség idején —, túl zsenge volt még, mert a Bárány tanár úr tízegynéhány centis furdancskája is áthatolt rajta. E tényt kár tagadni, vagy megalapozatlan feltevésnek minősíteni, mert az információ Bárány tanár úr hitvesétől származik, aki nem utazott el a fejtágítóra, mint férjének bemesélte, hanem az albérlő lefüggönyözött szobájába zárkózott, félretolta kissé a szekrényt, és az üvegajtón át végignézte, hogyan realizálódik egy szimpátia a családi heverő nyikorgásától kísérve. Rövid aktus volt: az előjátékkal együtt sem tartott három percig. Az ütés ül. A második cigaretta megrezzen az ujjak közt attól, hogy már az első félrelépésről is tudsz. Ezután nem késlekedsz tüzet adni az öngyújtóval. Hosszadalmas volna, ha te most belebonyolódnál a felszarvazott férj és a megcsalt feleség találkozásának történetébe és dialógusába, ahol is Bárányné lebüdöskurvázta nejedet, s csak rábeszélésre volt hajlandó a szigorú minősítést zöld szemű kurvára enyhíteni, amely ellen már nem tiltakoztál, mert hitvesed szeme valóban zöld és csókra nyújtott nyakán aznap a Bárányék fürdőszobájának Caoláját érezted ... Úgy szimatolsz, mint akkor; bár emlékezeted már romlik, ez a koroddal is jár, mondod, szaglásod csalhatatlan; egy hónap alatt tíz szappanfélét sikerült azonosítanod; további négy márka talányos maradt számodra, mert azok nem kaphatók a kereskedelemben. Nejed hónalja, érzed, izzadni kezd a közléstől, mert azt is felidézi benne, hogy idegen szappanok illatával a testén még körülötted is sündörgött, s rossz néven vette, hogy eltaszítod; most azonban a sírásba torzuló arc láttán engedékenynek mutatkozol, mondván, hogy a fehérmájúság se nem bűn, se nem betegség, hanem adottság; azt kell látni ebben, hogy a nagyon erős libidójú test ragaszkodik a jussához általában is, huszonkét napi böjt után meg különösen. A kényes kérdésről Zsálya sietve eltereli a szót. Azt mondja; teveled, Jákó, az a baj, hogy sosem lehet tudni, mikor tréfálsz és mikor beszélsz komolyan ... így igaz, mondod, de azért igaz így, mert magad sem tudod, hogy a komoly vagy a komolytalan könyveiddel ártasz-e többet a Nyájas Olvasónak. Zsálya mosolyog és akasztófára valónak nevezi a humorodat. Könnyeit sikerült visszafojtanod; a St. Moritz gáláns kirakásával pedig („kóstolgasd, kedves”) felerősíted nődet arra, hogy a további püfölést kibírja. A Bárány tanár úr tízegynéhány centis kukacáról való elmélkedést azzal kezded, hogyha neked is ilyen kicsike volna, kizárólag juhokkal és kecskékkel foglalkoznál; ez állatfajták nőstényei még büszkék is lennének kétlábú kosukra; illetve bakjukra; s ha netalán azok is csalódnának, nem lenne pletyka, mert a kiábrándultságot bégető és mekegő hangok a tudomány mai állása szerint nem fordíthatók le magyarra. Ez az ütés is ül. Zsálya lángvörös, mintha eleven parázson pirítanák, s te hagyod pirulni. Az St. Moritzot egy kurta „neked adom” mozdulattal véglegesen átengeded; pipát tömsz; míg ezzel foglalatoskodsz, úgy döntesz, indiszkréció volna elmondani, hogy a hat évi házasságban meddőnek hitt asszony a veled való első találkozás után 12
