Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - SZEMLE - Bárth János: Kis magyar néprajz a rádióban
Jó példaként a lassan 120 éve alakult Erdélyi Múzeum Egyesülést s a tudományos nemzetiségi önképzés egyetlen romániai magyar folyóiratfórumát, a Korunkat említi. Mi, az olvasók a kitűnő Téka-sorozat, Balogh Edgár, Benkő Samu, SzabóT. Attila és annyi más író műve mellé odate- hetjükGáll Ernő beszédesen hármascímű könyvét. (Szépirodalmi Kiadó, 1978). ODOR LÁSZLÓ KIS MAGYAR NÉPRAJZ A RÁDIÓBAN 1970-ben, amikor először szólalt meg a rádióban a Kis magyar néprajz adása, többek számára ismerősen csengett a műsorcím. Ortutay Gyula régi, két háború közötti rádióelőadásait idézte, ezen kívül híres könyvét, a Kis magyar néprajzot juttatta eszünkbe. Hamarosan kiderült, hogy nemcsak a címék egyezéséről van szó, hanem jelentős szellemi folytonosságról is. Ennek biztosítója maga Ortutay Gyula volt, aki közismerten bámulatos művelődésszervezői tevékenységének egyik eredményeként elindította ezt a a rádiósorozatot is, és szerkesztette egészen 1978-ban bekövetkezett haláláig. Nyolc év alatt több mint ezer adás hangzott el. Avilágszerte hódító folklorizmus,a lépten-nyo- mon megfigyelhető népi divat szinte követelt egy ilyen jellegű rádióműsort az 1970-es években, ugyanakkor a műsor bizonyára visszahatott a divatra. Serkentette, élesztette, de ugyanakkor valószínűleg mederbe is terelte, metszegetve vadhajtásait. Mindenesetre bizonyos, hogy a Kis magyar néprajz ötperces adásai jelentősen hozzájárultak a közvélemény néprajzi szemléletének és fogalmainak tisztulásához, a tudományosan megalapozott néprajzi ismeretek terjedéséhez. Ezt a hatást elsősorban azzal érte el a műsor, hogy igyekezett a felszínnél jóval mélyebbre hatolni. A tömegkommunikációs eszközök nagy múltú gyakorlatával ellentétben nem rekedt meg az „érdekességek”, a paraszti csillogás, a romantizált álnépies heje- huja bemutatásánál, hanem arra törekedett, hogy e felszíni jelenségek mögé vezesse el a hallgatót. Ezért hangzott el számos előadás a magyar népélet kevésbé ismert területeiről: a paraszti gazdálkodásról, a népi építészetről és lakáshasználatról, a paraszti társadalomról, a parasztélet közösségi törvényekkel szabályozott rendjéről stb. A Magyar Rádió és a Minerva kiadásában most megjelent több mint négyszáz oldalas kötet jól tükrözi a Kis magyar néprajz rádióadásainak szellemét, koncepcióját. A magyar néprajztudomány fiatalabb nemzedékéhez tartozó három szerkesztő: Jávor Kata, Küllős Imola és Tátrai Zsuzsanna úgy válogatták össze a könyv anyagát, hogy a közreadott 206 előadás sorában a néprajz valamennyi fontosabb ága képviselve legyen. így olvashatunk előadásokat a magyar paraszti társadalom rétegeiről, az ősfoglalkozásokról, a paraszti gazdálkodásról, a népi táplálkozásról, a régi falusi és mezővárosi mesterségekről, a vi- seletekről, a településekről, építészetről és lakáskultúráról, a népi közlekedésről és árucseréről, a parasztélet közösségi kötelékeiről, a rokonsági viszonyokról, az emberi élethez és a jeles napokhoz kötődő szokásokról, a néphitről és a népi gyógyításról, valamint a népköltészet különböző műfajairól egyaránt. A nyomtatásban közreadott 206 előadás nagyjából átfogja a magyar népélet egészét. Egyes témákról a legújabb tudományos eredményeket felhasználó összefoglalásokat olvashatunk, más témák viszont mélyebbre hatoló részletfeldolgozásokkal szerepelnek a kötetben. Az előadások közös sajátossága a szemléleti és tartalmi korszerűség, másrészt az általuk megvalósított ismeretterjesztés módszertani elveinek és gyakorlatának sikeressége. A szép és tanulságosfényképekkel illusztrált kötetet lapozgatva szinte valóságos Kis magyar néprajzot tartunk a kezünkben, a kifejezés eredeti értelmében. Olyan művet, amely részletek egy- másmellettiségével is átfogó képet ad. Közérthetően, olvasmányosan, a tudományos ismeret- terjesztés egyik iskolapéldájaként szól az olvasóhoz. Ortutay Gyulát egész életében foglalkoztatta a tudománynépszerűsítés, a tudományos ismeretterjesztés kérdése. Ezért a praktikusság szempontjai mellett valamiféle módszertani elvet és kísérletet sejthetünk a Kis magyar néprajz rádióbeli előadóinak kiválasztásában is. Megfigyelhettük ugyanis, hogy a műsor nem vált protokolláris szereplőhellyé, a néprajztudomány szaktekintélyeinek panoptikumává. Gyakorlatilag a Néprajzi Kutató Csoport fiatalabb kutatóinak műsora maradt, akik szűkebb szakterületüktől függetlenül, a műsor igényeihez igazodva, bátran vállalkoztak a legkülönbözőbb témák bemutatására. Tegyük hozzá: sikeresen és eredményesen. Mindez tükröződik a válogatott előadásokat közreadó kötetben is. A Néprajzi Kutató Csoport legtöbbet szereplő fiatalabb kutatói közül hadd említsük meg itt Kosa László, Filep Antal, Sárkány Mihály, Jávor Kata, Küllős Imola, Paládi Kovács Attila, Szemerkényi Ágnes, Kisbán Eszter, Tátrai Zsuzsanna, Hoppál Mihály, Zsigmond Gábor, Kóthy Judit, Pócs Éva, Nagy Ilona és Kriza Ildikó nevét, a kevésbé fiatal középnemzedékből pedig Morvay Juditot, Tárkány-Szűcs Ernőt, Takács Lajost és Földes Lászlót. Már megszoktuk, hogy hangjukat gyakran halljuk a rádióban. Legfontosabb és legsikerültebb előadásaikat most cikk formájában is olvashatjuk. Szükség volt erre a könyvre, mert jelentős feladat vár rá. Az írott szó erejével kell fokoznia és erősítenie a Kis magyar néprajz ismeretterjesztő előadásainak hatékonyságát. Az elhangzott ezerét és az elkövetkezendőkét egyaránt. (RTV—MINERVA, 1978.) BÁRTH JÁNOS 90
