Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Keresztes Ágnes: Virágének (vers) - Hideg Antal: Bástyasétány ’77 (vers)
KERESZTES ÁGNES VIRÁGÉNEK Aki kopog, az a szél csak, levél ha jön, falevél csak, homlokomat felhő lakja, csillagom bujkál alatta. Forgolódom csupa sebben; soha még keservesebben, uramisten, ilyen hosszan még sohasem várakoztam! Ha nem nyílhat boldog tőről, terem a virág erőből — hiába hogy sírva alszom, nevetéssel szám bevarrom. Mit is mondjak, ha nem érted: csaláningben jártam érted, madár vagyok, aki társul téged választ, vagy elárvul. HIDEG ANTAL BÁSTYASÉTÁNY 77 lásd fölépült a város újra bújj a betonkocka-fedezékből (fedezeted az OTP szerint is van) a fényre sétálj süttesd magad a napon s vakon is érzed a szemközt fűzöld krinolinját csínját-binját tudod hát ne csak fényes szellők babrálják a szürke szerpentin-masnit bontsd ki kocsizz ki korzózni kell beugrani mint nagybőgőbe az ilyen időbe e milliőbe csöppenni is érdem térden csúszik máris a mellvéden fiacskám és kacarászva hadonászva cserél hajnali köd- szitálást mélyben hullámzó tengerre toronydaru-transz- parenst libikókára mászókára mászni ugyan a betonalj miatt nem engedem e velem megeső csoda esik mással is akár naponta gra- banc-fogva jönnek íme anyukák a fák suhognak rézsútoson ahogy fiamat hintabiztonságban tudva eldülök hanyatt ó maradj múzeumi pillanat ha villannak fölöttem lépések a mennyszínű combfixek illata ollózza nyakamat alkalmat nem szalaszt szemem s a távolodó tünemény után lopózva láthat a bástyán suvickos ágyúk eregette nosztalgia-felhőket esernyőket napernyőket dörren szívem szívem szólít nevemen szívélyes hazám 35
