Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Halál, hol a fullánkod»!
„Annikor a lélek elhagyja a testet, hirtelen ráébred tiszta szellemi mivoltára, s teljesen megtelik fénnyel és világossággal. Hirtelen megért mindent, amit a teremtett szellem egyáltalán megismerhet és megérthet. Egész életét egyetlen egészbe sűrítve látja, s felfedezi benne Isten hívását és vezetését... és látja, amint a feltámadt Úr a világ végső titkaként felragyog.”4 Érdemes itt összevetést tenni dr. Raymond A. Moody: Life After Life c. könyvében leírt interjúkkal, amit a klinikai halálból visszahozottakkal készített. Könyvéhez kb. 150 esetet használ fel. A könyvet tárgyilagosan ismerteti Ruszthy Éva a Vigilia 1978 novemberi számában. (Itt az ő általa fordított szemelvényeket használom.) Boros a test és lélek szétválását látja a halálban. Moody megkérdezettjei is beszélnek testből való kilépésről, amikor kívülről szemlélik a testüket. „17 éves voltam, és az öcsémmel fürödni mentünk a tóra. Elhatároztuk, hogy át- ússzuk a tavat. Ezt már máskor is megtettem, de akkor valamilyen okból elmerültem, mégpedig a tó közepén. Többször felbukkantam, bugyborékolva, és egyszer csak hirtelen azt éreztem, hogy nem vagyok a testemben, távol vagyok mindenkitől, egyedül vagyok az űrben. Bár ugyanott voltam, mint azelőtt, mintegy két méter távolságból láttam testemet, láttam, amint bugyborékolva fel- s lemerülök.Úgy éreztem, hogy nekem is van testem, bár a fizikai testemet magam alatt láttam. Légies, leírhatatlan érzés volt. Olyan könnyűnek éreztem magam, mint a pehely.” Egy asszony esete: „Láttam, hogyan próbálnak éleszteni. Nagyon különös volt. Magasról néztem, de nem sokkal magasabbról, mint az emberek, akiktestem körül voltak. Próbáltam beszélni hozzájuk, de nem hallottak engem, nem figyeltek rám.” Boros László azt mondja, hogy a halál pillanatában megjelenik Jézus. „ ... a feltámadt Úr a világ végső titkaként felragyog.” Moody megkérdezettjei is találkoznak a fényes lénnyel. „Talán a leghihetetlenebb és legáltalánosabb eleme a beszámolóknak a Fénnyel való találkozás. Kezdetben ez a fény halvány volt, de azután igen gyorsan tündökleni kezdett, mígnem valami földöntúli fényességet ért le. Mégsem vakította a szemet, semmilyen rossz érzést nem okozott. De a szokatlan jelenség ellenére, egyetlen beszámoló sem kételkedett abban, hogy ez a fény tulajdonképpen személyes lény volt, akit legtöbben így is írnak le: a ragyogó Lény. Szavakban ki nem fejezhető szeretet és melegség áradt belőle a haldokló felé. Valami ellenállhatatlan vonzást éreznek e felé a fényesség felé.... A ragyogó lény leírása egyöntetű, de annak értelmezése egészen eltérő. A keresztények, vagy akik életükben istenhívők voltak, Krisztussal azonosítják, vagy valamilyen bibliai értelmezést adnak a jelenségnek.... A megjelent Fény rövidesen elkezd kommunikálni a túlvilágra érkező személlyel.... Készen vagy a halálra? Érett voltál a halálra? Mit csináltál életedben, amit megmutathatsz nekem? Mit tettél az életeddel, ami ér valamit?... A Lény nem vádolt, nem fenyegetett, hanem állandóan érezték a Lény szeretetét és hogy elfogadja őket, bármilyen választ is kell adniuk kérdésére.”4 Részlet az egyik beszámolóból: „A Fény beszélt hozzám, de nem hanggal. Ekkor értettem meg, hogy még nem vagyok igazán kész a halálra. Olyan volt, mintha valaki nagyon alaposan megvizsgált volna. De attól a pillanattól kezdve, hogy a Fény szólt hozzám, nagyon jól éreztem magam —biztonságban és szeretettel körülvéve. Az a szeretet, ami belőle áradt, egyszerűen leírhatatlan. Nagyon jó és érdekes volt vele lenni. Érezni lehetett személyiségét. Még humorérzéke is volt.” Még egy összevetés. Boros szerint a halál pillanatában a lélek az egész lezajlott életet egyetlen egészbe sűrítve látja. Moody megkérdezettjei szerint a Lény elvonultatja az egész életet a testből kilépett ember előtt. Egy beszámolórészlet: „Amikor a Fény megjelent, először azt kérdezte tőlem: Mit tudsz mutatni nekem, mit tettél az életedben? Vagy legalábbis ilyesmi volt az értelme. És ekkor képek villantak fel előttem. Hirtelen ott voltam gyermekkoromban, és így mentem előre, egész a mostani életemig. 53
