Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - KRÓNIKA - Katona Imre: Néprajzi útikalauz (IV. Dombok, hegyek - erdők, tavak. Közép-Dunántúl népcsoportjai)
tánchagyomány középpontjába, befogadta az egész parasztság is, de körükben kissé „megszelídült”, sőt átkerült még a nők lábára is. Eközben kiszorította a verbunkot (halvány nyomaival csak Szentgálon találkozunk), ill. átvette a nevét. A múlt század második felére már majdnem egyenrangú társa lett a csárdásnak és befolyása alá kerítette a különféle lakodalmi táncokat is, mint amilyen pl. a zenészeknek szóló pénzgyűjtéskor járt dusolás, a szakácsasszonyok tréfás, eszközös és szintén „kéregető” tánca, továbbá a seprőtánc egyik formája (melyben a kígyózó sor élén haladó előtáncos seprővel „igazgatja” követőit) és ilyen a párosodási jelképező lakodalmi mozsártánc is. Sőt, a modern polgári, városi eredetű táncok közül épp az lett a legnépszerűbb, amely legközelebb állt a kedvelt kanásztánchoz, ez volt a polka. Ez a folyamat annál különösebb, mert a kanász- tánc régies és a legszegényesebb motivikájú (és zenekíséretű) típus; itt a botokkal már nem vívnak, mint alföldi megfelelőjében (inkább csak a Bakonyban és Vas megyében van némi nyoma), hanem keresztezve leteszik a földre és átugrálják. E tánc kétségkívül sok frissességet és ügyességet kíván. Csoportos változataiban a táncosok éppúgy összefogóznak és körben járják, mint a még régiesebb balkáni kólókat. (Az Alföldön ezt viszont már nem ismerik.) A leányok kari- kázójának (körtáncának) is vannak maradványai, de e régies tánctípus lépései egészen mások. A régies lejtős (lassú) csárdást Zselicből ismerjük, a menyasszonyfektető gyertyástáncnak pedig a Bakonyból vannak nyomai. (A tapssal való irányítás és a kendőnél fogva táncba húzás szintén régies vonás.) Ezektől eltekintve viszont a kanásztánc, a csárdás, a polka és a német eredetű — Keresd meg a tűt... és még hasonló társastáncok voltak a legnépszerűbbek. (Folytatjuk) KIRÁLY ZSIGA SPANYOLOZOTT TÜKRÖSE — 1840 KÖRÜL BAKONYI DOMBORMŰVES PÁSZTORFARAGÁS DR. MANGA JÁNOS HAGYATÉKÁBÓL
