Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - KRÓNIKA - Katona Imre: Néprajzi útikalauz (IV. Dombok, hegyek - erdők, tavak. Közép-Dunántúl népcsoportjai)
KRÓHIKA KATONA IMRE NÉPRAJZI ÚTIKALAUZ IV. DOMBOK, HEGYEK—ERDŐK, TAVAK, KÖZÉP-DUNÁNTÚL NÉPCSOPORTJAI Választott haladási irányunknak megfelelően ezúttal Közép-Dunántúl következik, amely szakembereink szerint még mindig a magyar népterület nyugati tömbjéhez tartozik. E vidék nem csupán Pannónia kellős közepét jelenti, hanem a Balaton és a Duna között elterülő hegyeket és a Dráváig nyúló dombvidéket is. Folyóinktól eltérően, a magyar tenger itt inkább a „választó víz”, mint az összekötő híd szerepét töltötte be, de mégsem teljesen önkényes e kétféle táj össze- párosítása. A déli dombok és az északi hegyek is annyira tagoltak, hogy szinte mozaikdarabkákra esnek szét, így a táji keret mindenütt változatos. De nem kevésbé változékony tájunk történelmi sorsa sem: itt húzódott pl. a törökkori végvár-rendszer, melynek következtében nagy volt a néppusztulás, azt követően pedig a magyarság kényszerű cserélődése és idegen (főként német, szlovák és horvát) népelemek beáramlása. Hasonlóan változatosak a múltbeli és a jelen életformák is: a halomvidék (Somogy, ill. Zselic, Hegyhát), valamint a hegyek (pl. a Bakony) kiterjedt erdeiben valamikor — talán az ókortól kezdve — nagyarányú makkoltató sertéstartás folyt, a vadászat és a fafeldolgozás pedig napjainkig is jelentős jövedelemforrás. A nagy tavak (Balaton, Velencei-tó) és a velük összefüggő lápok (Kis-Balaton, somogyi Nagyberek stb.) télen- nyáron gazdag zsákmányt kínáltak, a gépesített halászat ma is fontos élelemforrás. A déli lejtőkön (pl. Badacsony, Balaton-felvidék, Vértes stb.) találjuk történelmi (részben ókori gyökerű) borvidékeink jelentős részét, a lapályokon viszonylag fejlett földművelés és kertészkedés folyt mindig. A múltban a nagybirtok itt tisztességtelen versenyt folytatott: országosan a szántóterület fele, vidékünkön azonban helyenként (pl. Somogybán) kétharmada volt úri tulajdonban, az erdők és a vizek pedig gyakorlatilag teljes egészükben. (A Balatonból még olyan tulajdonos is részelt, akinek nem volt parti birtoka!) Ez az egészségtelen birtokszerkezet volt a mindenkori fejlődés egyik fő akadálya és eredményezte pl. a kiegészítő termelési ágak (szőlészet, fafaragás, stb.) gyors felfutását, de nagy volt innen a kivándorlás is. A hegyek mélye szinte mindenütt dús szén-, bauxit- és egyéb ércvagyont is rejteget, melyre a Dunántúli-középhegység egész vonulatában hazánk energia- és ipari tengelye épült, de a baranyai Komló környéke is fontos ipari körzetünk. Még az iparnál is frissebb színfolt a Balaton, a Velencei-tó és az egész Duna-zug idegenforgalma, melynek következtében ezeknek az üdülőkörzeteknek átépülése, a lakosság átrétegződése és életszínvonala is az országos átlagnál jóval gyorsabban fejlődik; e falvak már városi mércével mérhetők. (E két település- és életforma közötti különbség tehát itt tűnt el leghamarabb.) Az előzőknek megfelelően rétegzett és összetett az egész településszerkezet és hálózat is: apró falvas területek váltakoznak a hajdani uradalmak pusztáival; a korábbi városhálózatot is erőszakosan átrendezte a törökkori végvárrendszer, de a mezővárosok és történelmi városaink nagyobb része a pusztulás után újjáépült, köztük a valamikori állami, egyházi és szellemi központok (pl. Veszprém, Pápa, Székesfehérvár, Esztergom és Visegrád stb.) is. A múltat képviselik a romantikus várromok, a jelent pedig dinamikusan fejlődő ipari településeink (pl. Ajka, Várpalota, Oroszlány, Tatabánya, Tata, Tokod, Dorog és még vagy tucatnyi kisebb település), továbbá a balatoni riviéra, a Velencei-tó és a Duna-kanyar már-már összefüggő egészet alkotó üdülőtelepei. Táji mozaikok, elnevezések Közép-Dunántúl kis tájait és főként népcsoportjait még az előzőkénél is jóval nehezebb elhatárolni, ennek megfelelően a bizonytalankodás és a tévedés lehetősége is nagyobb, nem egyszer még a különféle szaktudományok művelői is beleesnek. Tájunkon különben szinte valamennyi elnevezéstípus megtalálható! Vegyük sorra ezeket! Somogy (régi nevén Somogyság vagy félig már tréfás értelemben: Somogy-ország) lényegében maga a megye, mely valamikor állítólag dukátusság volt, vagyis a felserdült trónörökösök birtokolták és itt tanultak bele a kormányzásba. E kiterjedt megye, ill. táj több egységre tagolódik, de alig hinném, hogy térkép nélkül ezeket gondolatban el tudnánk helyezni! Belső- Somogy pl. a Drávához, Külső-Somogy pedig a Balatonhoz van közelebb, holott legtöbben — pesti szemlélettel — talán épp fordítva gondol88
