Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - MŰHELY - Áprilisi beszélgetés: „Közösségre vágyakozom” (Baka István válaszol Görömbei András kérdéseire)
be a versekbe, mert nem szeretem kiadni magam. Ne rám, hanem önmagára ismerjen az, aki olvas. Költészetedben, a Magdolna-zápor (1975) verseiben, de megjelenés előtt álló második kötetedben is gyakran találkozhatunk bibliai indítású motívumokkal. Mit jelent szó- _ módra a Biblia, s hogyan változott az idők folyamán Biblia-élményed? — Mi közöm a Bibliához? Nem vagyok vallásos, már a szüleim se voltak, a Bibliát először tizenhét éves koromban olvastam (de akkor betűről-betűré, egy hétig — = betegség címén — az iskolából is elmaradtam, hogy átrágjam magam rajta), akkor még “ az érdekességet, és olvasmányaim megértéséhez szükséges lexikont látva benne. Azután kezdtem el gyakrabban olvasgatni — főként az evangéliumokat —, hogy kezdtek fel- _ bukkanni motívumai a verseimben. Természetesen, a versben szereplő Isten nem a vallás istene, számomra a sorsunkat befolyásoló, irracionálisnak érzett erők jelképe, ezért közönyös vagy gonosz. Mária Magdolna a naiv hit és az „asszonyi”, Krisztus a sorsát vállaló ember — ezeknek a neveknek még a mi tudatunkban is hatalmas érzelmi tartalma van, ezért használom és ; használják sokan. A bibliai motívumok a mi költészetünkben Adynál vetkezték le tel- jesen a vallási mezt, s váltak ezáltal igazi lírai közkinccsé. Különben most úgy érzem, az általam felhasználható bibliai motívumok már kimerültek, igyekszem szabadulni tőlük. De — még jóval — kiadás előtt álló második könyvem címe is: Tűzbe vetett evangélium. Azt írod egyik vallomásodban, hogy a zene erősebben hat rád, mint az irodalom. Mahler emlékének verset szenteltél. Mit jelent számodra a zene, hogyan tudnád megvilágítani hatását? — Ha otthon vagyok, egész nap zenét hallgatok. A zene talán kábítószer is számomra, de leginkább képzeletmozgató: amit hallok, látom is, sőt, inkább látom, mint hallom. Kottát olvasni annyira sem tudok, mint tízéves koromban, amikor szolfézsre jártam (igaz, el lógtam azt is, ha lehetett), mégis úgy érzem, a zenéből értettem meg, milyen fontos egy műnek a szerkezete. Első könyvem négy-öt strófás verseinek felépítésére bizonyosan hatott a szonátaforma, terjedelmesebb versezetekkel pedig kicsit az újonnan megismert Mahler hatására kísérletezem. ''Mostanában különösen Mahler műveit hallgatom sokat, ebben az egyszerre ironikus és emelkedett zenében Közép-Európa kisvárosait „látom” — én is kisvárosban nőttem fel, de eddig „képileg” még csak a környezetét dolgoztam fel magamban. Talán ezután — s ehhez az első ösztönzést Mahlertől kaptam. Népszerű gyermeklapunknak, a Kincskeresőnek vagy szerkesztője. Mit jelent számodra ez a munka? Milyen tapasztalataid vannak a Kincskereső olvasóiról? Mit akar a Kincskereső? — 74 szeptember óta dolgozom a Kincskeresőnél. Fő területem a széppróza, de a korrigálástól a táborszervezésig sok mindent csinálok. Mi elég gyakran találkozunk — Kincskereső-ankétokon — az olvasóinkkal, azok a tizenévesek, akik egyébként is olvasnak, jól fogadják a lapot. A Kincskereső, azonkívül, hogy érdekes olvasmányokat akar adni a gyerekeknek, híd is a mese, a kalandos könyvek és a „nagy” irodalom között (az idézőjel azért helyénvaló, mert a gyermekirodalom is lehet nagy, mint ahogy a „nagy” is kicsi); Nagy Lászlót, Kormos Istvánt, Sánta Ferencet éppúgy közöltünk, mint Janikovszky Évát, Lázár Ervin Mikkamakka-történeteit. Jó néhány tehetséges fiatalt is sikerült megnyernünk a lapnak. (És sok nagyon jó írást kellett visszaadnunk, mert nem ennek a korosztálynak valók — kisgyermekverseket, meséket.) Szeretem ezt a munkát, a személyiségem is sokat oldódott, mióta gyakran kell gyerekekkel találkoznom, talán egyszer még az ifjúsági irodalomba is beleártom magam, nemcsak szerkesztőként. 54 TTTTWTTTT ITT
