Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - SZEMLE - Goór Imre: Tüskés Tibor: Műteremben
mely hamis tekintélyt kölcsönöz; nem lehet közönnyel tudomásul venni az idejétmúlt — s időközben átszervezett — ítészi testület működését vagy a kritikai labilitásokat és „nobilitáso- kat”. Nincs könnyű dolga Tüskés Tibornak, hiszen olyan művészeket sorakoztat fel a Műteremben, akikről néha mindent, máskor semmit sem tudunk. Egyik esetben a legjobb monográfiával, másikban az ismeretlenség légüres terével kell szembenéznie. Mi újat mondhat és mily sok jellemzőt kell megírnia ahhoz, hogy kiegészítsen vagy megalapozzon? A szerző módot és mondandót is talál — helyesebben: tud — a megoldásra. Ismeretei az olvasót felvillanyozzák: ha kell, művészettörténeti, ha kell irodalomtörténeti, esetleg helytörténeti vagy társadalmi (szociális) vonatkozásokra tér ki; de mindig úgy, hogy azok a könyv anyagából „nem lógnak ki”, hanem indítják, magyarázzák, megértetik és támogatják azt. Tüskés könyve a spontán ismeretterjesztés ragyogó példája. Megtudjuk belőle, hogy a Dél- Dunántúlt mely szellemiség serkentheti, illetve serkenti általános érvényű művészi eredményekre. Janus Pannonius és Babits Mihály, Rippl-Rónay és Egry, Fülep Lajos és Weöres Sándor, Csorba Győző és Takács Gyula neve és szelleme éppoly természetes „kapaszkodói” itt a megértetésnek, mint a nemzetiségek sokrétű és sokszínű kultúrája, vagy a természeti környezet és a művészi vándorutak inspiráló ereje, vagy a szakírók, kutatók és tudósok példája. Élményt jelent a könyv frissessége. Leírások és párbeszédek, expresszív lelkesültség és objektív közlés, kritikai hang és együttérző „elfogultság” váltják egymást ritmikus összekötésben. Kollégák, hivatalos szervek, elhivatott vezetők ismerhetők meg pillanatok alatt és érdem szerint. íme egy párbeszéd-foszlány: ,,— Találkoztatok azóta? — Nem. — Amikor a .. .-kor Pécsett járt? — Láttam távolról. De nem volt lehetőségem, hogy találkozzam vele ...” Szellemes logikai rendjében helye van a humor nemesebb fajtájának, korszerű formáinak, mellyel jól jellemez. (Pl. Simon Béla Munkácsy-díja hogyan vált Trabanttá és Trabantból tanulmány- úttá.) Tüskés eszköztára kifogyhatatlan — lerendezés és keserű szó, bölcs tempósság és türelmi játék viszi előre a könyvet az elején kitűzött kérdések kimondásáig, mely pedig történik hangtalan hanggal, pusztán a belső ,,nyilvánosság”-ban. S mert könyvről van szó és olvasásról, ez a belső nyilvánosság összeáll egy véleménnyé, melyet Tüskés Tibor segített megszületni. Ő maga a műveknek, életpályáknak, ideáknak „csak” bábája volt, a „gyermek” mégis reá hasonlít, s okosan beszélve ugyanarról szól, amiről a könyv jól válogatott, külön anyanyelvű, de minőségük okán mégis együvé illő műmellékletei. GOÓR IMRE KATONA IMRE TANULMÁNYÁHOZ MÁNGORLÓK SOPRON MEGYÉBŐL (1730) ÉS DŐR-RŐL (1779 GYŐR-SOPRON MEGYE)
