Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Szilágyi Zoltán: Lószemfekete éjben (vers) - Böröndi Lajos: Dülöngélők (vers)
SZILÁGYI ZOLTÁN LÓSZEMFEKETE ÉJBEN Föd a föld. Porból valót. Porrá levőt. Tűnő tanyát. Istállóban dióverőt. Dórja udvart a dudva. Tudja, miért bízzék eleitől fogva. Eleitől fogva. Én láttam a peronoszarcú öregeket. Eltökélt halált. Hályogos szemeket — sárvasalást. Föd a föld. A gyöpeken búsuló bocikért. A csontvázló falakért: föltópászkodjatok! A borban rekedt pimpóért. Az ígérő meggyben a meggymagért: föltápászkodjatok! A szájból kiklaffanó falatért. Az ustorsudarakban eldörrenő álmokért: föltápászkod jatok! Lószemfekete éjben. Kenyértésztaszagú éjben tápászkodnak az öreganyák. A drágalátos gyönyörű papák. Mennek, mennek tova. Százan, ezren. Lószemfekete éjben. Kenyértésztaszagú éjben. Dűlőket, béna buckákat tündöklő hátaikra rakják. Emelik ölükre a megmaradt mezsgyéket. Viszik föl, röpülve föl, ínyük közt tanyát, kiscsikót, krumpliföldet és a felhők fölött örökre eltűnnek .. . Kaskantyú, 1977 BÖRÖNDI LAJOS DÜLÖNGÉLŐK hiány hitek szednek szét bennünk furcsa kis lángok dülöngélnek szívünkben. Régi folyópartok, padlások meleg tüze felégeti emlékezetünk papirosát. Hány dallá fényesedünk, gyertyalánggá a komolyodó szélben? 43
