Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Pákolitz István: Küszöbök (elbeszélés)
tói; a zsebkendőjüket inkább a pad ülőkéjére terítik, hogy ne fázzanak föl. Én meg akár elhányhatom magam, de azért csak szedem-szedegetem a Péterfilléreket; igaz, nem aprehendálhatok miatta, hisz senki se mondta hogy csináljam; magamtól teszem ezt, jócselekedetként, és minden fillért bedobok a perselybe, valamelyik oltárperselybe, rendszerint a Szent Antaléba. Nem mernék eltenni egyetlen fillért sem. Az nem számít, hogy talált pénz. Az utcán is lehet néha találni, de az más. Ez templomban talált pénz, ebből nem lehet elcsenni, hogy irkát vegyen rajta az ember. Pláne cigarettát ! H* * * Mert a Krajdi Feri ezt tette. Nem lopta ugyan a pénzt, nem is találta, csak nem vett az anyjától kapott pénzen vonalas irkát, pedig az kellett volna a fogalmazáshoz. O azonban cigarettára költötte az irka árát, s az éppen annyi, vagy majdnem, mintha lopta volna. Ráadásul még le is tagadta, hogy pénzt kapott az irkára, de hiába hazudott, a Hanoi Misa látta, cigarettát vett a Krajdi Feri, Hunniát, melynek darabja egy fillér; négy Hunniát vett a Krajdi, az irka is pont ennyibe kerül a Kozma Testvérek boltjában a Bazársoron, az Ida meg az Antónia néninél; így nevezik őket: a Kozma-lányok, a Kozma-testvérek, bár mi gyerekek csakis Kozmanéninek szólítjuk a vénlányok akármelyikét, mert úgysem tudnánk megkülönböztetni, melyik az Ida, melyik az Antónia. A Krajdi abban is vétkezett, hogy a Hanoi Misára rá akart tukmálni egy Hunniát, hogy ne szóljon senkinek a cigarettáról, de a Misa nem hallgatott, elmondta a Hirt tanító úrnak, aki áthívatta a Krajdit a Jandtner tanító úr osztályából a mienkébe, mert a Krajdi nem velünk járt egy-osztályba. Porzott a Krajdi nadrágja, jól kiporolta a tanító úr a cigaretta miatt, meg hogy hazudott, vagyis tagadott; azért külön is kapott, hogy meg akarta vesztegetni a Hanoi Misát. Először meg se nyikkant a Krajdi, még csak nem is bőgött, sőt, nevetett, hogy a négy-öt fenekes meg se kottyan neki; a nyelvét is kiöltötte a Girstre meg a Treszlire: ők ketten szokták ugyanis lekapni a tíz körméről azt, akit ki kell agyusztálni; ráhúzzák a delikvenst a padra, akár hajdanán a deresre; egyik a két karját, másik a két lábát fogja jó erősen az ipszének, hogy ne izegjen-mozogjon, ne rúgkapáljon, amíg megkapja a járandóságát; ők ügyelnek arra is, hogy jól feszüljön a nadrág, mikor a bűnösnek hegedülik a nótáját. Mivel a Krajdi nevetett, gyanús lett a tanító úrnak: talán oiyan edzett-vastag a Feri feneke-bőre, hogy a botozás csupán simogatás-számban megy nála. Amikor a tanító úr letolatta Krajdival a nadrágot, kiderült, mért nem sírt a Feri, mért nem fájt neki a botütés: otthon kitömte ronggyal a nadrágját, mert megérezte, mint macska az esőt, hogy baj lesz a cigaretta miatt. Ettől a töméstől porzott a nadrágja, ezért nem érezte a pálcaütést. Na, erre aztán megkapta a Krajdi a magáét: az új nádpálcát rajta próbálta ki a tanító úr; szigorítottat kapott a Feri a csalás miatt, vagyis gatyára sózott neki oda a tanító úr hét olyan keményet, hogy a Feri már a másodiknál ordított: Jaj taníttóúr nebáncson, többet nem .. . többet nem ... De hiába üvöltözött, csak megkapta a porcióját; alighanem megemlegeti holta napjáig, hogy mért nem a Kozma Testvérek boltjába ment irkát venni, mért az Oltványi Laci bácsi krájzle- rájába nyitott be. Az Oltványi Laci bácsi ugyanis mindenfélét árul az égvilágon, csak éppen vonalas irkát nem tart raktáron; s persze, több esze is lehetett volna, minthogy cigarettát adjon egy taknyos kölöknek. De hát arra is gondolhatott a Laci bácsi, hogy a Krajdi esetleg az apjának viszi a cigarettát. Most már mindegy, de az biztos, hogy a Krajdinak nagyobb szüksége lett volna a vonalas irkára, mert az osztálytársai azt beszélik róla, hogy nem tud fogalmazást írni és a földrajzot se szereti. A Krajdi Ferivel esett meg az is, hogy kihívta a Jandtner tanító úr felelni az Északkeleti Felvidék-bői, de a Feri csak 34
