Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Kiss Anna: Kuporgó (verses mesejáték)
Hát már semmije se legyen?! Borza megalkuszik a jóistenre is! Rákiildi a legényeit, szakállát kapufához köti...! Legfeljebb elcsodálkozik, ha egy óriási láb jól seggberúgja. (Felvihog.) Fel is akadna a szeme, ha megpillantaná a csillagporos kantust...! Hívő lenne Borzából menten! Szétosztaná a vagyonát! (Vihog.) Arra azért vigyázna, hogy ne mind az egészet...! A százennyihány bölcső ...! Az őt, leendő apát illeti meg. Vén korára azzal akar mulatozni, hogy sorba rakja- rakogatja valamennyit a belső szobába, beindítja őket... és gondok közé képzeli magát: „Mennyi apró gyerek...! Az embernek így vén korára ...!” Ha csak... (!)... a zöld por.,.! No, de nem akarok én tippeket adni a sorsnak. Legkevésbé, ha te vagy a sors, asszonyom. Mondják a szolgálók, hogy nem is vagy te asszony. Panoptikumból szöktetett meg Borza, a marha, nem tudta m i 3. • • • panoptikum. Ez akkor is szép, hogyha nem igaz. Állítják, hogy zörög benned a drót, mikor a hátukat ütöd, hajukat téped, s hogy talán ... (!) ha félórácskát kinn felednének a napon ... (!) csak leolvadna a drótról a viasz...! Hohó! Nyugodtan alszol, ők meg dögönyözik a fejüket, hogy ez a félórácska miként jöhetne össze ...?! Úgy lehet, a kopók is be vannak már avatva, és azért vonakodnak kezedből elvenni a cukrot. Pedig Cinkának lám a nyakába ugrálnak, s megidvezülnek, ha
