Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - KRÓNIKA - Katona Imre: Néprajzi útikalauz (II. A nyugati végeken - Vasi és zalai népcsoportok)
tókat, kerek tepsiket stb. is! A díszítés terén azonban nagyon konzervatívoknak bizonyultak; mint ahogyan kemencéjük is régies típusú volt (csak Erdélyben és Moldvában maradt fenn ugyanez a forma) és oldalt hajtott korongjuk is elütött a hazai típusoktól és Szlovénia, vagy még távolabbra: Itália felé utalt, hasonlóképpen ide a virágzás és az iróka úgyszólván el sem jutott, csak a 30-as évek tanfolyamain ismerkedtek meg velük. A vasi gerencsérek még legutóbb is három keresztet tettek a tejesköcsögre, hogy a tehenet, ill. tejét meg ne rontsák! Legutóbb persze már itt is megtörtént az idegenforgalmi kereskedelembe való bekapcsolódás, így pl. a Vas megyei Magyarszombatfán kerámiaüzem működik, ugyanitt egy valamikori gerencsérházat múzeummá alakítottak, és a kiállított tárgyak készítését a helyszínen meg lehet tekinteni; a kész edényekből pedig vásárolni is lehet. SÓTARTÓ (ZALA MEGYE) Hej, regö-rejtem! ... Vidékünk népi kultúrájának régies jellegéből, továbbá a katolikus vallás és egyház szervezeteinek folyamatos fennmaradásából is következik, hogy az egész magyar nyelvterületen éppen itt ismernek legtöbb ünnepi népszokást, de hasonlóképpen gazdagok az emberi élethez fűződő hagyományok is. A magyar nyelvterület nyugati és keleti szélén (Udvarhely megyében) gyakorolják a télközépi regölést, mely alapján véve bőség- és termékenységvarázslás ugyan, de ettől eltekintve szinte minden részletben eltérnek egymástól, e szokást sem lehet tehát a székely-göcseji rokonság bizonyítására felhasználni. A dunántúli regölés góca éppen két megyénkben van, a szokás a szomszédos megyékre (Somogy, Veszprém és Sopron) is átterjed ugyan, de ott csak szűkebb körben és kopottabb formában ismert. E régies szokás lényege a szerencsekívánás és a fiatal párok összeregölése. A szertartást serdülő legények vagy felnőtt férfiak végzik; kifordított bundában, kucsmában, láncos bottal és köcsögdudával járnak; tefrénes énekük dallama a gyermekjátékokra emlékeztet. Mondóká- jukban csodaszarvast emlegetnek, mely sok eurá- zsiai népnél a csillagos ég jelképe. Maga a regös szó a magyar táltoshagyományra, közelebbről a révülésre utal, de ugyanezzel a szóval jelölték a középkori udvari mulattatókat és a későbbi századokban a részegeskedő farsangolókat is. Könyvtárnyi szakirodalom bogozza a regösszokás össze- kúszálódott szálait, de egyelőre csak annyi bizonyos, hogy egy ősrégi, több történeti réteget is magába olvasztott szokással van dolgunk, melynek nemcsak magyar, hanem európai vonatkozásai is figyelmet érdemelnek. A regölés fő ideje különben december 26-a, Szent István vértanú napja (a regősök összetévesztik a magyar Szent Istvánnal), vagyis nagyjából összeesik a betlehemezés szokásával. E kettő régtől fogva él itt egymás mellett; bár a biblikus szokást az egyház is támogatta, mégis eléggé szegényes maradt, inkább csak egyszerű pásztorjáték, melynek során egyházi énekeket zengedez- nek. Vasban, Zalában az országosnál jóval változatosabb, gazdagabb az újévköszöntés és a vízkereszti (jan. 6.) háromkirályok is; ez is egy eléggé ismert bibliai történet megjelenítése. A február 3-i katonás jellegű Baiázs-járás, valamint a régi iskolaév kezdetét ünnepélyesen bejelentő március 12-i Gergeiy-járás viszont csak Nyugat - Magyarországon ismert, mind a kettőt diákok adják elő és a két szokás gyakran vegyül is egymással. Gazdagabbak az országosnál a különféle farsangi népszokások is, köztük az őrségi faházasságot vagy maskaralakodalmat érdemes kiemelnünk. Olyan helyen kerül megrendezésre, ahol az évben farsang végéig egyetlen lakodalom sem volt, vagyis pártában maradtak a lányok. Már egy héttel előbb készül rá a legénység, de az egész falunak is részt kell vennie és ki-ki úgy öltözik, mintha igazi lakodalomba menne, csak a vőlegény, a menyasszony, a kisbíró és a pap öltöznek maskarába; előttük csikósok haladnak ostort pattogtatva, a fiatal párt pedig egy nagy rönkre ültetik. Elejétől végig parodizálják a lakodalmat, miközben meglehetősen vaskos tréfákra és bemondásokra is sor kerül. Hasonlóképpen gazdag a húsvéti és a pünkösdi szokáskör is, az előbbiből a komatál- küldést (mellyel jelképesen testvérnek fogadják egymást), az utóbbi körből pedig a Balkán felé utaló, esővarázsló célzatú, zöld gallyakba burkolt gyermekek alakoskodását érdemes említeni, de ez utóbbi helyett inkább a vallásos jellegű (ugyanakkor termésjósló célzatát is őrző) pünkösdi királynéjárás terjedt el. Mindezekben a szokásokban ma már több a tréfás, játékos, mint a komoly elem, de nem is olyan régen még más volt a szemlélet: pl. nemrég egy néprajzi gyűjtés során a magnetofonra vett regösének szövegébe hosszas gondolkodás után két olyan fiatal nevét énekelték bele, akik valóban össze is illettek, a regösök nem akartak még véletlenül sem hibát elkövetni! A húsvéti vagy (Zalában) pünkösdi komálás pedig azt jelentette, hogy az így kiválasztott koma lett a 94
