Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - KRÓNIKA - Katona Imre: Néprajzi útikalauz (II. A nyugati végeken - Vasi és zalai népcsoportok)
KATONA IMRE KRÓNIKA NÉPRAJZI ÚTIKALAUZ II. A NYUGATI VÉGEKEN (VASI ÉS ZALAI NÉPCSOPORTOK) Felfedező utunkat voltaképpen a központi magyar népterülettel is kezdhetnénk, évtizedek óta ezt a sorrendet tartja Tálasi István is a magyar népcsoportokról szóló egyetemi előadásaiban, én mégis Ady Dévény felőli útját szeretném követni. Előbb lássuk a Dunántúlt, a hajdani Pannóniát! Már maga a Dunán túl kifejezés is pesti, sőt a Tiszán innen, Dunán túl ... kezdetű népies műdal szemlélete határozottan alföldi szemléletre vall: elítéli a dunántúliak németes szóhasználatát és dicséri az alföldiek tiszta magyarságát. Régóta tart ez a vetélkedés; Berzsenyi pl. egy 1811-ből kelt, Kazinczyhoz intézett levelében ezt írja: (a Duna vidékén),,Itt voltak s vannak legfőbb városaink,itt laktak minden királyaink, itt volt és itt vagyon a kereskedés, itt volt mindenkor a magyar nagy világ, itt volt és van a népek színe, itt a földnek és életmódjának különbfélesége . ..” (Minden Munkája, 1943 . 360.) Illyés Gyula is említi, hogy a pannon táj és szellem milyen irodalmi nemességet jelentett minden dunántúli költőnek, holott ő mindezt túlzottan is általánosító véleménynek tekinti. A horvát és az osztrák néprajzi kutatásnak máig izmos mellékága a pannon kultúra néprajzi vizsgálata. Klasszika archeológiánknak (római régészetünknek) pedig szinte önálló szakága a pannon régészet. Petőfi óta mégis valahogyan az Alföld javára billent a mérleg nyelve, különösen a protestánsok körében fejlett a táji öntudat. A szociológusok pedig rámutatnak a dunántúli nagybirtokok visszahúzó hatására, a konzervatív tudati maradványokra, ezzel szemben viszont az Alföld újkori aktívabb történelmi-társadalmi szerepére. A vita vég nélkül folytatható, ki lehetne terjeszteni a gazdálkodásra, az iparra, az irodalomra és egyéb művészetekre is. Lényegében véve nagytáji különfejlődésről van szó; az Alföld inkább a kelet-, a Dunántúl pedig a közép-európai történelmi és társadalmi fejlődés útját járta. De van bizonyos mindenkori egyidejű munkamegosztás is e két nagy táj között, melynek még a folklórban, a népművészetekben is megvannak a vetületei. Az Alföld népének kultúrája mindenesetre egy- síkúbb, a Dunántúlé viszont tagoltabb, többszínű, mint amilyen maga a táji keret és a történelmi múlt, továbbá a társadalom tagolódása is. Az Alföld parasztibb, a Dunántúl polgáribb jellegű; míg a nagy, központi síkságon tanyák és óriásfalvak, amott viszont városkák és apró falvak sorakoznak. A Dunántúlon régi polgárvárosok, az Alföldön újabb kori mezővárosok alakultak ki és hatottak közvetlen, valamint távolabbi környezetükre. A Dunántúlnak minden korban erősebb, egyes ágakban (pl. a fazekasság) évezredes, de legalábbis évszázados ipari hagyományai vannak, nagyobb a történelmi előnye, ámde ott mindig is több volt a visszahúzó erő, míg az Alföld szabadabban fejlődött és manapság lép az iparilag fejlett országrészek sorába. Dunántúlon több a nemzetiség, összetettebb kulturális hatás érvényesül, mint az Alföldön. Ezt az eldöntetlen vetélkedést Berzseny i megszívlelhető, bölcs idézetével zárjuk: ,,En sem dunai, sem tiszai nem vagyok, hanem csak magyar, mind ettől, mind attól örömmel tanulok és mind ezt, mind amazt tanítani akarom.” (Id. helye.) Egy pillantás a térképekre Elsőnek válasszuk Vas és Zala megyét! E régi közigazgatási egységek kicsinyben szinte az egész Dunántúlt képviselik. Nyugaton az Alpok végső nyúlványainak vizeit a Rába gyűjti össze és szállítja a Dunába; a fennsíkból párhuzamos völgyekre szabdalt zalai dombokét pedig a névadó Zala folyó viszi a Balatonba. Délen egyébként néhány patakocskát a Drávával párhuzanosan futó Mura is befog. Eléggé széttagolt tehát a vízrajzi kép. Sok apró patakocska, megannyi völgy és hát; itt nehéz volt a közlekedés, a természet is védte a visszahúzódó embereket. Ezen az enyhén dombos, folyóktól szétszabdalt tájon nem könnyű a néprajzi határokat megvonni, melyek idők folyamán változtak és nem is mindig estek egybe a közigazgatási és a földrajzi tájakkal. Dehát a határokat kicsinyben sem lehet és nem is szabad nagyon mereven venni! Nagy zavar van az Őrséggel! Ez ugyanis nem földrajzi fogalom, hanem közigazgatási, utóbb pedig néprajzi, és egyik része Ausztriába esik, a másik pedig nálunk van. Könnyebbség kedvéért a burgenlandit Felső-, a hozzánk tartozót pedig Alsó-Őrségnek nevezzük. (A Rába és a Pinka felső folyásánál terülnek el.) Ez eddig rendben is lenne, de odaát van egy Felsőőr és Alsóőr nevű falu, tehát az összefoglaló Őrség szóra nagyon 90
