Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Hoppál Mihály: Deviáns magatartás és etnikus hiedelemrendszer
VALÓ VILÁG HOPPÁL MIHÁLY DEVIÁNS MAGATARTÁS ÉS ETNIKUS HIEDELEMRENDSZER BEVEZETŐ JEGYZETEK Az elmúlt évtizedben egyre fokozottabb érdeklődés nyilvánult meg néhány korábban figyelemre se méltatott kulturális jelenségcsoport iránt. Ezek között találjuk a devianciát, vagyis a köznapitól eltérő viselkedés formáinak vizsgálatát. Míg a korábbi kutatást lefoglalta a jelenségek átfogó rendszerének leírása, addig az újabb kutatásokban, már csak a vizsgálatok számának gyarapodása miatt is, a mélyebb összefüggések, a belső törvényszerűségek feltárására is lehetőség nyílik. A mindennapitól eltérő jelenségek mélyreható vizsgálata, hasonlóan a nyelvészethez, lehetőséget ad arra, hogy a rendszer működését irányító szabályokról is megtudjunk valamit. Hogyan működik az a bonyolult mechanizmus, amelyet általában kultúrának szoktak nevezni. A modern néprajztudomány az angolszász országokban a kulturális- vagy szociál- antropológia, nálunk az etnográfia — a kultúra különböző jelenségeit újabban rendszerként szemléli. Röviden ez azt jelenti, hogy a jelenségcsoportok szoros kölcsön- viszonyban állnak egymással. A jelenségek éppen kapcsolódásaik által magyarázzák egymást. Például a földműveléshez kapcsolódó tudás- és hiedeiemanyag elválaszthatatlanul összefüggött egyfelől az időjárási ismeretekkel, másfelől pedig a munkafolyamatok technikai ismeretével, vagy egy másik példa, a népi gyógyítás hagyományanyaga, amelyben a racionális, ésszerű alapokon álló gyógymódok keverednek az irracionális, mágikus hiedelmekkel. Vagy gondoljunk arra, hogy milyen szerteágazó ismeretanyagra volt szükség egy lakodalom „helyes” — a szó társadalmi értelmében helyes, vagyis a közösség értékrendjének megfelelő — megszervezéséhez. Kezdve a főzés tudományán, folytatva magának a szokásnak (a rítusnak) az egyes részletein, a dalok és táncok ismeretén. Nem is beszélve a rokonsági viszonyok pontos érzékeléséről, mert ennek fontos szerepe van például az ültetési sorrend meghatározásakor. Mindezek az apró részletek felfoghatók, mint a kultúra egészének alrendszerei, s az egyes jelenségek csak a kapcsolódások ismeretében válnak igazán érthetővé! A következőkben két ilyen, a jelenségek belső kapcsolatait figyelembe vevő magyarázatot kísérelünk meg bemutatni. Az egyik a szociológiai, a másik a néprajzi megközelítés. Az előbbit, ha röviden akarjuk jellemezni, azt mondhatjuk, hogy a szociológiai vizsgálatok elsősorban azokat a társadalmi okokat vizsgálják, amelyek a deviáns viselkedés és az egyén mögött állnak, és az okok közül kiváltképpen a materiális indíttatásúakkal (az egyén anyagi helyzete, osztály-hovatartozása stb.) foglalkoznak. A szociológiai kutatások különféle lelki betegségek okait egyértelműen összefüggésbe hozzák az egyén társadalmi, még pontosabban osztályhelyzetével (vö. Holling- shead-Redlich 1958.) Azonban bármennyire és elsősorban az amerikai kisváros (New Haven) társadalmi rétegeinek (osztályainak) anyagi elkülönülésére koncentráltak, figyelembe kellett vegyék azt a tényt, hogy az alsóbb osztályok nemcsak az anyagiakban különböznek a felsőbbektől, hanem teljesen más az értékrendjük is. Az értékrendszer vizsgálata rendkívül fontos — éppen úgy, mint a hiedelmeké. Tulajdonképpen a kettő szorosan összefügg. Kölcsönösen erősíti, magyarázza egy43
