Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - Végh Antal: Tengeren túl, magyarok közt (útirajz)
bérért. De dolgoznak itt „csikánók” is, meg portugálok, akik ősztájt már behúzódnak a városokba. Nem nagyon van már ilyenkor a farmokon munka. Leginkább csak ősziszántás-vetés, azt meg elvégzi a gazda, a gép, legfeljebb segít valaki a családból. Be kellett menni a „munkásszállásra”, hogy kihozhassuk a hűtőgépet. Ember ilyet még nem látott! Pedig már én is megfordultam egy-két munkásszálláson. Az ételmaradék, a konzerves doboz, a kólás üveg. A bevetetlen ágyak, mocsok, piszok, szenny. Sárosán lehúzott és otthagyott cipők, eldobott ruhák, mosatlan edények, bemocskolt falak, feltépett padlózat. Itt emberek laktak? De mifélék? Takarítani nem kell, csak majd jövő nyár elején, amikor újra jönnek a melósok. De hisz akkorra elrothad, elkorhad, elenyészik minden. Alig lesz valami összetakarítani való. Ez iszonyat, ez a szállás! Bodó Árpi jutott eszembe, hajdan volt osztálytársam, aki Szepsy tanár úrnál történelemből az érettségin már a harmadik mentőkérdést kapta. Végsőként, legutoljára, mint egy vízbefulladónak a szalmaszál. És sikerült megkapaszkodnia! — Mi a kapitalizmus? — Vér! Piszok! Szenny! — ezzel ment át. íme! Túl a szállón egy óriás alumínium épület. Csillog, ragyog a napban. Se ajtó rajta, se ablak! Csak egy cső, amelyiken be lehet látni, és azt forgatva végigpásztázhatja az ember az épület teljes belsejét. Ez egy automata csibenevelő! Jelenleg százezer csirke van benne. Akkor bontják ki a „falat” és megy be oda ember, amikor behelyezik az állományt, majd hat hét múlva kibontják megint; elszállítják a csibéket. Addig automata gépek adagolják a csirketápot, a vizet, automata gép hordja ki az almot és az esetleges hullát. De ez szinte alig, ilyen steril körülmények között az elhullás egy ezrelék sincs! Az optimális feltételek: hőmérséklet, páratartalom — hogy a táplálékról szó se essék — mind egyetlen gép műve. Amely kívülről ellenőrizhető. De bármilyen rendellenesség lép fel a gépben, vagy az épületben bárhol, azt külön is jelzi egy készülék. De ennek a tábláját nem itt helyezték el, hanem ott fent a gazda lakásának egyik szobájában. Kihoztuk a hűtőgépet, és betettük a kocsiba. Sajnos, se a „munkásszállóról” se az automata csibenevelőről nincs fényképem! Nem ártana pedig, mert így egymás mellett eléggé elképzelhetetlen a kettő. Pándi Szekeres Lászlóval hajnalban indultunk vissza Torontóba, mert neki nemcsak a hűtőgépet kellett beszállítani és engem haza a Torontó melletti Markhamba, hanem egy kormányszintű bizottság ülésén is részt kellett vegyen. A soknemzetiségű Kanada kulturális életét, munkáját szervezi és koordinálja ez a bizottság. És elosztja azt a pénzt, amit a központi kormányzat juttat a nemzetiségeknek. Könyvtárakra, művelődési házak fenntartására, alkotó művészek ösztönzésére, a társadalmat kutató tudósok támogatására. A pap szeretne egy ösztöndíjat szerezni egy magyar írónak is, aki megírná a „Delhi-i Dohányvidék” ősmagyarjainak történetét. És azt is; hogyan vált ebből a lakatlan, homokos, erdős tájból Kanada egyik leggazdagabb vidéke; a magyarság munkája nyomán! 22
