Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - Végh Antal: Tengeren túl, magyarok közt (útirajz)
aratás előtt. Mert kiszámította, hogy nem érdemes learatni. Az a rozs ebben az évben nem hoz annyit, amennyit az ezután ráfordítandó költség kitesz, meg amit a rozs úgy ér, hogy trágya lesz belőle a földben. Két nap alatt végzett az egésszel, hat ekefejes traktorral dolgozott. Neki ilyen drága, nagy gépje nincs, de bérelt. Persze, ha az egész farm használható földjét dohánnyal ültette volna be, most ősszel négyszeres lett volna a haszon. Mert a dohánynak most is igen jó ára van. Csakhogy ő nem annyi dohányt termel, amennyit akar! Beadja a tervét, a hatóságoknak, részletesen, mennyi föld van a birtokában, mennyi gép, szerszám, eszköz, milyen minőségű a föld, mennyi dohányt akar termelni, milyen fajtát, aztán kijön az engedély, hogy mennyit termelhet! Májusban ellenőrzést kap, ha csak egyetlen sorral ültetett többet, mint amennyire az engedélye szólt, azt az ellenőrök — a gazda költségére — kivágják. És ezzel veszélyezteti a jövő évi engedélyét is. Úgyhogy egy tővel se többet! Mindez pedig azért, hogy ne teremjen több dohány a kelleténél. Hogy az árak stabilak maradhassanak. Hogy ne bomoljon meg a termelés, a feldolgozás és a keresletkínálat egyensúlya. A termelés gépesített; a palántázás, a talajművelés teljes egészében, az ültetés utáni locsolás is, de a dohánylevelek letörését nem lehet gépesíteni. Azaz; csak nagyon kis részben... Megy a gép az érett dohánysorok között, viszi a munkást, hordja a letörött dohányt, de magát a dohánylevelet a kóróról csak az emberi kéz képes letörni. Olyan gépet még nem találtak fel, amelyik ebben is helyettesíteni tudná az ember kezét. A nagy paradicsomtermelő farmokon, sőt a gyümölcsöskertekben sem igen találni már munkást. Csak a tulajdonost, meg a gépeit. Itt, e mellett a dohányfarm mellett van egy „paradicsomos”, aki egyetlen munkást se alkalmaz, géppel ültet, gyomtalanít, öntöz, és gép szedi le a termést. Persze, ehhez olyan fajta paradicsom is kell, amelyik egyszerre érik. Az almáskertek munkájához sem kell már az ember ereje. Láttam egy ilyet. Az, hogy a permetezést, öntözést gép végzi, természetes. Arról eddig csak hallomásból tudtam, hogy gép szedi le az almát is. De hogyan? Egy elektromos készülék leszippantja a fáról a gyümölcsöt, amely egy laticellel bélelt gumitömlőn át ömlik a rekeszekbe. Persze, ne gondoljon arra senki, hogy azok az almafák, amelyekről így le lehet szedni a termést, hasonlítanak a mi szatmári vegyes, mindenféle-fajta és minden módozat szerint telepített, metszett, sokféle korona-kialakítású almafáinkhoz. Csakis sövénytelepítésű almafákat látni itt. Csakis ezeket lehet géppel metszeni. A fa: egyméteres távolságra egymástól. Már az ültetés esztendejében terem. Ötödik évben kiirtják az egészet. Akkorára már nagyon felkopaszodik a termőalap a gépi metszés következtében. Itt egy „igazi” almafát nem is lehet látni. Úgy néznek ki ezek a bokrok, fácskák, mintha egy-egy nagyobbra nőtt paradicsom bokor lenne mindegyik, karóhoz kikötve. Igen, mert ezek az almafák annyira intenzívek, hogy gyökerük is alig van, főként a talaj felső rétegeiben, ha nem lennének huzalhoz, vagy karóhoz kikötve, mindegyiket kiborogatná a szél. A kastély emeletén aludtam. Ott, ahol egyik-másik szobán ablak se volt. Zörgött, száguldott a szél az emeleti folyosók szobáiban, mintha kísértetek jártak volna egész éjszaka. De persze az én szobám ablakai épek voltak, vasrácsos ablakok, az ajtót pedig magamra zártam. A dohánytermelők olyanok, mint nálunk a dinnyések. Aki dohányt termel, az semmi mással nem foglalkozik. A gazda az idén azt a 200 hold gabonát is csak hobbiból próbálta meg. És nem jött be. 18
