Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - MŰVÉSZET - Késmárky Mária: Újabb adatok Nagy István bajai éveiről
Azért gondolom mindezt; mert én éppen átestem rajta, mielőtt hazaszöktem pihenni (a trafik fáradalmakat kipihenni) Vásárhelyre. Nem kisebb pártfogóm lett volna, mint Varga Imre Kegyelmes Úr, aki akkor az Úristen volt a trafik ügyben, (titkárja Boross jó barátom, stb.) Gömbös annyira a hadirokkantaknak szánta és ígérte oda a trafik adományozást hogy ezen felül csak hallatlan protekcióval juthatott hozzá másvalaki, — ha ugyan hozzájutott? Úgy, hogy (tudtommal) Varga Imrének épp ezért kellett nyugdíjba menni s teljesen félre állni az útból. Engem ajánlott a vall. és közokt. ügyi Minisztérium, a Szépműv. Múzeum, az orsz. Képzőműv. Egyesülete stb. stb. stb. — és még se lett belőle semmi, csak az, hogy agyonhajszoltam benne magamat. Belenyugodtam azért; mert van benne valami nagy igazság, hogy legelsősorban a hadirokkantak kapják. Adja Isten, szívemből kívánom, hogy Maguk szerencsésebbek legyenek vele, mint én! (Talán azóta a konjunktúra is változhatott?) Tanácsom ez: Ha csak lehetséges, Gömbössel igyekezzenek összeköttetést keresni. (Lehet neki személyesen is írni: igazságos embernek ismerem!) Ha ez nem lehet, akkor azok útján, akik ott helyben ígérik, próbáljanak valami útat-módot a Dohányjövedéki központba (II. Iskola utca) (A bajai főispán vagy képviselő??) Annyira nehéz ügy ez, hogy megáll az eszem, ha jó tanácsot szeretnék adni. Mert én minden követ megmozgattam, 10-en felől (sic!) is, és — mégse ért semmit! Talán Maguknak több szerencséjük lesz???? MINDENESETRE, ha csak egy kis reménységük van, akkor nem ártana, (sőt egyedüli célravezető lenne?) ha Pista barátom személyesen felmenne s ott széttekintvén, próbálna Gömbös elé jutni. (Az én esetemben és időmben a pénzügyminisztériumban trafik ügyben senkit sem fogadtak és még a kult. ministerium ajánlatát se bocsájtották a minister vagy államtitkár elé. Rendelet volt erre.) Több és jobb tanácsot azoktól kérjenek, akik eddig ott helyben biztatták magukat. Talán tudnak adni és talán Maguknak sikerülni fog . .. Magamról, illetve a bajai látogatásomról csak annyit, mehetek-e, vagy sem? ez nem én rajtam és nem mi rajtunk függ, hanem az egészségi, az idegállapotomon. Ez pedig nem mindig hallgat miránk. Minden bizonynyal szeretnék. S mostanában mintha én is jobban lennék egészségileg, de ez is nagyon változó, mint a jó Pista barátomé. Kár volt nekem a trafik-ügyemmel any- nyira agyonhajszolni magamat akkor! (Elég teher volt már rajtam az 50 esztendei piktorkodás!!) De — későn kaptam észhez, hogy a jó egészség még a mindennapi kenyérnél is előbb való!! (Ezt Pista se felejtse el!) Pistánkat szeretettel köszönti s kezét csókolja Tornyai János Hmvás,936. márc. 29. (Nagys. Asszonyom se felejtse el!) Tornyai leveléből egyértelműen kiolvasható, hogy Nagy István inkább csak ígérettel rendelkezett, semmint „jogerős” trafikengedéllyel. Nem egészen érthető, hogy afent említett iparlajstromba miként vezethették be az engedélyezést, ha annak nem tudtak érvényt szerezni. Érdekes, hogy az egyik helybéli újság 1936 októberében hírül adja, hogy a vármegyeházi trafikot Nagy István családjának ítélte az „illetékes fórum”. Arról nem adtak hírt, hogy azokban a hetekben- hónapokban kellett még számos okmányt, bizonyítványt, igazolást stb. beszerezni a román állampolgárságú Nagy István vissza- honosításához. S itt kell utalnunk egy másik körülményre, amelyre Baja Város Polgármesteri Hivatalának iratai derítenek fényt. A hatósági erkölcsi bizonyítványt ugyan már szept. 22-én kiállították; a hivatalokat megjáró számos iratból azonban csak 1937. február 10-én születhetett meg a Belügyminisztériumban a visszahonosítási okirat. A város készségesnek mutatkozott, hogy visszahonosítás esetén a művészt polgárai sorába felvegye, sőt a szokásos felvételi díj lefizetésétől eltekintett. („Műgyűjteményének” értékét ugyan 15 000 P.-ben állapították meg; de úgy látszik, hályog nélkül látták az elad- hatás lehetőségét.) A főispán a polgármesternek 2 nappal a művész halála után, február 15-én küldi meg a kézbesíthető iratot. Az állampolgársági esküt ugyanakkor felesége teszi le a polgármester előtt. Katona Imre írja „... barátai a kegyelemkenyeret megtermő trafikengedélyt kijárták számára.” A fenti iratok segítsé71