Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - Markó Béla: Az első hó elégiája (vers)
MARKÓ BÉLA AZ ELSŐ HÓ ELÉGIÁJA Kolibri-csontváz hópehely ütődik ablakomhoz születésnapi ajándék de kinek van ma születésnapja én szeptemberi vagyok te júliusi ő októberi legyen hát ma közös születésnapunk nyár és ősz (s talán a tavasz) közös otthona úgyis csak a tél ott laknak ők ott tanyáznak ott mulatnak hűvös pincékben isszák a bort s nagynéha ki-kicsapnak portyázni senkiföldre íratlan időbe s olyankor valahol tavasz van nyár van ősz van míg hull az égből egyre hull a törékeny kolibri-csontváz és kezünkhöz érve elolvad elolvad szárnya csőre elolvad koponyája elolvad halála s mi nézzük a hullást ujjongva tapsikolva ha tél hát legyen igazi tél hóval faggyal farkasharapással igazi tél legyen mondanánk de táncolnunk dobbantanunk kell mert fázunk hát mi történt hogy ma senkinek sincsen születésnapja mi történt mi történhetett fiúk leányok egyszer majd ünnep előtt tavasszal kimegyünk a kertbe kiválasztunk egy rózsát elvágjuk késsel a torkát s még meleg lesz még piroslik még bugyborékol amikor felköszöntjük egymást mert csak ezzel és így siratjuk az első hó makulátlan tisztaságát s a kolibrik tömeges pusztulását...
