Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csalog Judit: Az igazság győzelme
mindenről kikérdezett és feljegyezte válaszaimat, adott egy időpontot; addig, úgymond, mindennek alaposan utánanéz. Mit gondolsz, mi történt? A megbeszélt időpontban az ügyvéd úr egész egyszerűen házon kívül tartózkodott, állítólag valami tárgyalásra ment. Kikerestem a nevét a telefonkönyvben, de a lakásán mégsem mertem felkeresni. Mikor aztán hetek múltával megtaláltam mégis, közölte, hogy a dolog nem megy. Előszöris: késő. Másodszor, és ez a nagyobb baj: nincsen bizonyítékunk. Hogy mit kell bizonyítanunk? Kapaszkodj jól meg valamiben, Verám, hogy le ne ess a székről. Nekem kell állítólag bizonyítanom, hogy a fegyelmi vizsgálat nem korrekt módon folyt le, és a tanúk nem voltak szavahihetők. Ez utóbbi azonban jórészt szubjektív megítélés kérdése, hiszen az a perdöntő tény, hogy azon a bizonyos szüreti mulatságon mindenki tökrészeg volt, utólag bizonyíthatatlan.Ami annyit jelent, hogy magamat tehetem ki esetleg egy polgári per örömeinek, amennyiben kollegáim beperelnek becsületsértés címen. Megkérdeztem, mit javasol. Azt mondta: türelmet és megnyugvást. Ezeket a sebeket már csak az idő gyógyíthatja be. Megköszöntem a jótanácsot, és bevágtam magam után az ajtót. Mindenesetre jólesett, hogy nem mindenki bürokrata, aki valami hivatalban ül. A szakszervezetis bácsi, láttam az arcán, ennyi év után sem vált érzéktelenné más baja iránt. Türelmesen, együttérzően hallgatott végig. Úgy, ahogyan te is. Kért, hogy hívjam fel pár hét múlva, akkor biztos tud valami konkrét tanácsot adni. Megköszöntem a kedvességét. Nekem az is sokat jelent, ha valahol jóindulattal, emberséggel találkozom. Sok zenét hallgatok mostanában. Különösen Johann Sebastian Bach műveit, aki egyik felejthetetlen középiskolai tanárom kedvelt zeneszerzője volt. Ha a muzsika nem segítene, nem is tudom, hogy viselném el a heteken, hónapokon át tartó, szörnyű egyedüllétet, a teljes szellemi magányt. Verám! Tizenöt éve falun élek. Én hivatástudatból jöttem ide dolgozni! Miért büntetnek örök szám kivetéssel, miért zárnak ki engem, miért rekesztenek ki, miért torlaszolják el előttem a különb életbe vezető utat? Néha éjszaka, mikor a fejfájás nem hagy aludni, kimegyek a fürdőszobába. Ott állok a hidegben, s nézem a keskeny kis ablakon át a közeli ABC-üzlet neonfényeit. Ez a kékes, hideg fény az egyetlen, ami a városra emlékeztet kissé, s eszembe juttat egy másik világot. Aztán hosszan nézem a polcon a tégelyeket, a porcelán és műanyag holmikat, a szájrúzst, amit nem használok soha. így múlik el az életem. Verám! Tudod, hány éves vagyok? Harmincnyolc! Köszönöm, hogy néha elolvasod a leveleimet... 197. február 26. Szeretettel csókol: Nóri 7. Verám! Ennyi időnek kellett eltelnie, hogy megismerjem végre az ellenem lefolyt hajsza valódi hátterét. Hát jól figyelj: kedves kollegáim kevés híján akasztófára juttattak. Természetesen a hajsza idején csak úgy ömlöttek a szenzációs béremelések és jutalmak... Pénzért pedig a legtöbb ember egész egyszerűen mindenre képes. Szóval: vatikáni kémnő vagyok — ilyen címen uszították rám még annak idején, 196 .. .-ban a biztonsági szolgálatot. Tudnod kell, hogy mint helytörténész .évek óta foglalkozom községünk szülöttének, a későbbi jeles reneszánsz egyházfejedelemnek viselt dolgaival. Egyszer kaptam a megyei 51
