Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A harmadik hullám

jegyzi: a sorrend olykor megfordul, mert az autó már a családalapítás előtt megvan, a gyerek útban van, s utoljára marad a legnagyobb „tétel”: a családi ház. A családonként ideálisnak elgondolt gyereklétszám itt is a kettő. Nem egy, nem három, nem tíz, hanem a „kettőcske”. Valahogy túlságosan szabályos, már-már idillikusán — majdnem azt írtam: giccsesen — zökkenőmentes minden. Nem az a baj, hogy a vágyak túl hamar teljesülnek, hanem az, hogy nincs folytatásuk, s eképpen távlatuk sem.

Mégis, óvakodnék attól, hogy a kunfehértóiak életmódja fölött akár a legkisebb vészcsengettyú't meghúzzam. Ez az életmód ugyanis a mai viszonyok közepette éppen nem számít tartalmatlannak: középpontjában ugyanis a munka áll. A közösben, a háztáji földön és a ház körül végzett munka. S ez, legalábbis az év nagyobbik felében, napi két műszakot jelent. Ott pedig, ahol építkeznek is, valamivel többet. Ez az oka annak, hogy a fehértóiak szellemük és tudatuk ápolására, magyarán a művelődésre nem túl sok időt fordítanak. Ám ez megint olyan téma, amellyel kapcsolatban nem árt fokozottan realistának lenni. Mert az embereket azért, hogy a szabad idejüket nem művelődéssel, hanem hasznot hajtó termelő munkával töltik, csak egy mesterségesen kitenyésztett, s olykor hivatalos támogatást élvező életidegen sznobizmus ítélheti el. Bárki a kultúrának csak ahhoz a rétegéhez vagy szektorához vonzódhat, amely életkeretei közé szervesen beépíthető. A kunfehértóiak életkeretébe egyelőre még nem nagyon illeszthető be az abszurd dráma vagy a heideggeri filozófia fölötti töprengés.

. . . Azt, hogy Kiskunhalas környékén ki miért mozdul a város felé, illetve ki miért marad a lakhelyén, ebben az írásban csak vázlatosan érinthettem. Az emberi vágyak, célképzetek, elhatározások sokszínűbbek és összetettebbek annál, semhogy veszteségek, vagy durva torzítások nélkül volnának lebonthatók alapdimenzióikra. Ráadásul ez utóbbiak is állandó mozgásban vannak. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a faluról való elvándorlás mostani, azaz harmadik hulláma nehezen helyrehozható károkat okoz a szövetkezeti gazdálkodásban. Az is bizonyos, hogy a jelenségek a kiskunhalasi járásban — vagy akár e járáson kívül — hasonlóak ahhoz, mint amit Balotaszálláson, Tompán és Kunfehértón tapasztaltam.

Kétségtelen, hogy vannak biztató jelek, s ezek jórészt a falun, tanyán élők valóságérzékéből, s helyes érdekfelismeréséből fakadnak. Azokban a falvakban, ahol a háztáji valamely különösen jövedelmező, s hagyományok által is késztetett termékre vagy állatfajra — pl. libahizlalásra— profilirozódott, az iparba való eljárás már jó ideje nem népszerű. A fiatalok, a most felserdülők körében sem.

Fölmérés is készült a kiskunhalasi járásban arra vonatkozóan, hogy ki hol vállalna szívesebben munkát: lakhelyén vagy attól távolabb. Kitűnt, hogy a megkérdezettek négyötöd része legszívesebben helyben maradna. Ebből kitűnik, hogy emberek tömegei nem úri jókedvükből járnak el hazulról távoli munkahelyekre. De bizonyosan nem kívánkoznának el, ha éreznék, hogy érdemes otthon maradniuk.

. . . Balotaszállás belterületét Öttömös felé elhagyva alig pár száz méterre már első utam alkalmával feltűnt az erdő közé ékelődött tanya; tágas, nemrég épülhetett, ám feléje semerről sem vezetnek villanyhuzalok. Újból arra járva nem állhatom meg, hogy be ne térjek. A ház gazdája még fiatal embernek mondható, tudtomra adja, hogy a tanya 1972 óta itt áll villany nélkül, de most már konkrét az ígéret, csak oszlopokat kell szerezni. Gondot ez nem okoz, ugyanis az erdőgazdaságba jár el dolgozni, korábban bejárt Halasra, a KPM-hez, de megunta az ingázást, elege volt belőle. Itthon népes baromfi- és sertésállományuk van. A tanyához csaknem ezer négyszögöles kert tartozik. A kerten túl a fiatal fenyves gyantás lehelletét érezni. A házigazda nagyot szippant belőle, és ezt mondja: „Ezt a helyet nem lehet megfizetni.”

Nemcsak a fának, az embernek is gyökeret kell ereszteni valahol.

54