Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - MŰHELY - Októberi beszélgetés: Mélytengertől a szikföldig. Csák Gyula válaszol Hatvani Dániel kérdéseire
1945-ben befejeztem a négy polgárit, s akkor úgy tetszett, megszűnt a lehetősége a továbbtanulásomnak, ezért hét különféle szakma kitanulásába fogtam, kovácsinastól úri- és hölgyfodrászatig mindennel próbálkoztam két-három esztendőn át. Egyikhez sem volt igazán érzékem, tehetségem, vonzalmam, mindegyikből kihegye- sedtem. Aztán 1947-ben, régi tanáraimmal és diáktársaim egyikével való levelezésem útján értesültem arról, hogy létezik Magyarországon az úgynevezett népi kollégium, ahol a hozzám hasonló gyerekeknek adják meg a lehetőséget a továbbtanuláshoz. Azonnal írtam jelentkezési papírt, egyszersmind egy életrajzot, amelyből az akkori debreceni Csokonai Népi Kollégium vezetősége azt olvasta ki, hogy én írói tehetség vagyok — mindezt ők mondták —, és a szokásos felvételi vizsga nélkül, rögtön felvettek kollégistának. Gimnáziumba jelentkeztem, de az írói ambíció — amely már korábbi elhatározásként élt bennem — nem hagyott nyugodni, és a debreceni lapba, a Tiszántúli Naplóba írtam többször a népi kollégisták életéről, tevékenységéről; az íráskészségem feltűnt a szerkesztőnek, többször is kért tőlem különféle témákban cikket. Majd 1948-ban, amikor a debreceni egyetemi pártszervezet fölvett a párttagok sorába — ehhez az akkori légkört kellene felidézni, hogy érthető legyen, amit mondok — nagyon határozottan tanácsolták, kérték, utasításba adták: üdvös dolog volna, ha pártmunkát vállalnék, ami annyit jelentene, hogy menjek el a Tiszántúli Naplóhoz munkatársnak. Tudomásul vettem és elmentem az újsághoz; mezőgazda- sági rovatvezető lettem. A rovatban ketten dolgoztunk, kollégám egy régi, rutinos újságíró bácsi volt, akinek azonban a paraszti világhoz nem volt kellő affinitása, csak nagy színeseket tudott írni, én pedig testközelből ismertem, értettem a paraszti problémákat. Akkor már nemcsak a népi írók munkáiból tájékozódtam, hanem Marxot, Lenint olvasgattam, és a Rákosi Mátyás vezette kommunista párt parasztpolitikáját is ismertem, figyelemmel kísértem, hiszen a rokonságommal, amely paraszti volt, egészen közeli kontaktusban éltem, láttam, mi történik, s elméletileg is tudtam, hogy mit akarnak a magyar paraszttal. Mindezzel én egyet is értettem, mert a Rákosiék szándékolta szövetkezeti politikát valahogyan úgy képzeltem el, ahogy azt a népi írók fejtegetéseiből korábban megismertem. Újságíróként másfél esztendeig voltam Debrecenben. Átéltem a keserves időszakot, amely a kulákkorlátozás kezdetét jelentette, s amely a túlkapásokhoz vezetett. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy én akkor pontosan láttam: a kommunista párt parasztpolitikája ártalmas, és szerencsétlen végeredményekhez vezet majd el. Erről szó nincsen. De azt is kár lenne eltagadnom, hogy egyszerűen a bennem élő józan ész tiltakozott olyan túlzások ellen, amelyeket látnom kellett az adóztatásban, a kulákoknak mondott, de számomra csak idős és olykor szánandó parasztemberek meghurcoltatásában. Két alkalommal az ilyenfajta ellenérzésemet, berzenkedésemet a megyei pártbizottság illetékes helyén el is mondtam, aminek következtében megfegyelmeztek, mondván, hogy tévelygő vagyok, és nem értem jól a párt politikáját. Az újságírás, azt gondolom, minden szociográfus író számára hasznos előiskola is lehet, mert az anyaggyűjtés módszeréhez az újságírói rutin ad bizonyos segítséget, a szándékok vizsgálati terep áttekintéséhez, a tervezet elkészítéséhez gyakorlati tapasztalatot. Mondtam, hogy is, mert ártalmára is lehet a szociográfusnak, amennyiben az egynapos újságírói dicsőség felaprózza a figyelmét, az érdeklődését, s ha nagyobb vállalkozásba kezd, a felszín helyett a dolgok mélyebb rétegeihez nem tud eljutni. 1950-ben bevonultam katonának, s 1953-ban, amikor leszereltem, a Szabad Földhöz kerültem, olvasószerkesztőként dolgoztam. Ismét kapcsolatba kerültem, most már nemcsak a megye, egy szűkebb pátria, hanem az egész magyarság paraszti-mezőgazdasági problémáival. Itt dolgoztam 1957-ig. Aztán akkor a jóemlékű Mesterházi 71
