Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - MŰHELY - Katona Imre: Hallották-e hírét?… (Újonnan megjelent magyar nyelvű népköltési gyűjtemények Jugoszláviában)
KATONA IMRE t HALLOTTÁK-E HÍRÉT?... Újonnan megjelent magyar nyelvű népköltési gyűjtemények Jugoszláviában A jugoszláviai magyar népköltési kutatások az utóbbi másfél-két évtizedben olyan örvendetesen fellendültek, hogy legutóbb csak egyetlen műfaj: a népbal lada-kiadvá- nyok terén nem kevesebb, mint 30(!) kisebb-nagyobb közlést számoltam össze, és használtam fel egy most készülő drávaszögi (szintén ballada) antológiához. E megszaporodott publikációk számbavétele nem is könnyű, pl. Vargyas Lajos nagy, reprezentatív monográfiájához: A magyar népballada és Európa c. kétkötetes művéhez mindössze négy (!) jugoszláviai magyar kiadványt dolgozott fel! A jugoszláviai kutatók ma már abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy hiteles gyűjtéseiket nem kézirattárakban halmozzák fel, hanem lehetőség szerint előbb-utóbb kiadják. E lehetőségek azt is megengedik, hogy ne csak esztétikai szempontú válogatások lássanak napvilágot, hanem olyan vegyes értékű darabok is megjelenjenek, melyeket a nép széles körben énekel, és közlésük a szociológiai hűség kedvéért valóban kívánatos is. De nem félnek a töredékek, „elrontott” alkotások, sőt egy-egy dal-, mesevagy balladatípus változatainak párhuzamos kiadásától sem, minél hívebb és kerekde- debb képet igyekeznek adni. Külön érdeme tehát a jugoszláviai magyar folklórkutatásnak szociológiai szemlélete és korszerűsége: míg a legtöbben a balladák szépsége iránt szoktak érdeklődni és élenjáró kutatóink jutnak csak el a nemzetközi összevetésekig, de eközben kevés figyelmet fordít egyik is, másik is a balladák társadalmi életére (tanulás, előadás, szerep és hasonlók), a jugoszláviai magyar folklór-, közelebbről főként a balladakutatásnak épp ez a fő erőssége. E tekintetben —az erdélyiekkel együtt— bizony még a hazai kutatásokat is megelőzik! A mai jugoszláviai magyarságnak jó száz esztendő óta olyan kiváló kutatói voltak, mint Kálmány Lajos, aki 7—8 kötetes népköltési gyűjteményében 400 balladát is közzétett, e számot máig senki felül nem múlta! Továbbá Garay Ákos, akinek nem éppen gazdag, de annál fontosabb szlavóniai gyűjtései részben máig kiadatlanok. És utóbb támadtak már új Kálmány Lajos-ok és Garay Ákos-ok, őket mutatom most be műveiken keresztül, néhány szóban. Nincs olyan esztendő, melyben egy-két alapvetően fontos népköltési gyűjtemény ne jelennék meg odaát; témánk kedvéért, időrendben is, kezdjük talán a sort Kovács Ilona—Matijevics Lajos: Gombosi népballadák (Újvidék, 1975.) c. kis gyűjteményével! Mindkét szerkesztő Penavin-Borsi Olga újvidéki egyetemi tanár tanítványa, míg azonban Kovács Ilona Gomboson (Bogojevon) tanít, Matijevics Lajos maga is az újvidéki egyetem magyar tanszékén oktat. Úgy kerültek együvé, hogy a tanárnő összegyűjtötte a gombosi népballadákat és Matijevics Lajost kérte meg a sajtó alá rendezéssel, aki ezt a munkát kitűnően meg is oldotta. Nem csoda, hiszen számos fontos és szakszerű folklór-publikáció (ballada, gyermekmondóka, monda stb.) áll mögötte. A Duna menti Gombos (Bogojevo) egy török alatt végleg elpusztult, Boldogasszonytelke nevű falu mellett települt a 18. században. Lakói zömmel magyarok, akik a Dunántúl és a Felföld különböző területeiről érkeztek és máig megtartották gazdag szellemi hagyományaikat. Kiss Lajos zenekutató 950 népdalt jegyzett már le e községben, de 79
