Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Kopjafáktól a kőkeresztig
KOVÁCS JÁNOS KOPJAFÁTÓL A KŐKERESZTIG Sokan kegyeletsértésnek vélik majd, hogy így írok a temetőkről. Vállalom a kockázatot, mert tanulságos „faggatni” a halottak lakhelyét és az odalátogatókat. Manapság nem sokat tesznek a koporsókba. Legfeljebb a zsoltárt vagy a kopott olvasót. A sírok külseje annál „fontosabb”. Barangoltam a kiskunok sírjai között. Jártam az izsáki, az ordasi, a hartai temetőkben. Fülöpszálláson — a tömzsi műkövek és a sötéten magasló gránitok között — karcsú egyszerűségben állnak még a faragott kopjafák. Elhagyott sírokon négy is áll egymás mellett. Az erősebb tartja a korhadtabbat. A befaragott neveket, számokat benőtte a moha. A szabadszállási temető bőven ékeskedik sírkövekben. Sírversek helyett bibliai igéket vésettek a márványba. Az újkeletű műkőből készült sírköveken nem található már ez sem. A temetőt a kun kálvinizmus formálta. Kunszentmiklóson az alszegi, meg a felszegi temető a község kettéosztottságát jelzi. A módosabbak temetkeztek a felszegre. A kripták és a gránit sírkövek ezt mutatják. A felszegi öregtemető kopjafái tönkrementek. Sírvers kevés van, bibliai kifejezések is csak elvétve találhatók Az alszeg és a felszeg közötti különbség még ma is meglátszik a temetőkön. Az alszegi ember nem akart a felszegre temetkezni. „Mit keressek én ott hóttan, ha életembe sem laknék a Főszögön.” Mégis akad olyan alszegi, aki a felszegi temetőben akar nyugodni, mert ott homokos a föld. „Nem tudnám elviselni, ha rám azok a nagy darab agyagok hullanának. Izsák temetői a jómódot hirdetik. A kriptaépítés is lehet divat. A két temetőben nyolc „öröklakás” készül. Felhívták figyelmemet egy kriptacsodára. Szép márványköltemény, szoborral. „Ilyen több nincs Izsákon.” A szegényebbek irígylik, a módosabbak utánozni fogják: így összegezhető a megkérdezettek véleménye. A temetőkben kevés az egyszerű, néhány ezer forintos síremlék. Sírversek alig találhatók. Feltűnő, hogy a sírkövekre vésetik, ki állíttatta, nevük alatt „bús szívű” , „soha nem feledő”, „hálás” jelzőkkel. Bőven olvasható a talapzaton ez a felirat is; „Emeltettük életünkben.” Ezek a sírkövek biztos kifejezői a vagyonnak, mert egyszerű, olcsó síremlékeken ez nem olvasható. Az ordasi temetőben vannak a legszebben faragott kopjafák. Készítőjük a hetven 4 éves bognár, a mintát és a technikát az apjától tanulta. Évente egy-két darabot készít csak. A kő itt is hódított, pedig ha jó akácból faragják, a kopjafa hetven évig is eltart. Hartát gazdag telepes községnek emlegetik irigyei. Hogy mennyire gazdag, nem tudom, de ha fekete márványaiban mérjük, akkor valóban gazdag emberek élnek itt. A nagy, fekete tömbökből messzire fénylenek az arany betűk. „Itt nem festik a betűket” — mondja egy kék kötényes, botra hajlott öregember. „Nézze meg, a harmincnegyven éve állított gránitokban is ragyognak még a sírversek.” A sorokban alig van egy-két kő vers nélkül. SÍRVERSEK A szabadverselés különféle formái ezek. Az életről és a halálról vallanak sajátos módon. A mindennapok filozófiái, melyek szabadon fejezik ki az egyszerű emberek gondolatait. 51