Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Fülöpszállás szerepkereső értelmisége
várják tehát a változást. Holott, ezt látni kell, egy bármily tehetséges és jó népművelő sem képes egymagában semmire, csak az értelmiségiek javának segítségével. Vannak természetesen pozitív mozzanatok is szép számmal. Ilyen egy-egy igényes irodalmi est igazi, őszinte sikere. (Ottlétünkkor éppen a közelmúltban lezajlott Kürti—Papp László estet emlegették sok-sok szeretettel.) És ilyen a tavaly elindított színházbusz akció is. (A kecskeméti színházba visznek be egy-egy buszra való embert.) Az utóbbinak még egy külön előnye is van. Természetes ugyanis, hogy a színházba nemcsak az értelmiségiek mennek. A többé-kevésbé kényszerű összezártság, de főként a közös élmény tartalmas kapcsolatot hoz létre értelmiségiek és más rétegbe tartozók között. Az ilyenfajta kapcsolatépülés pedig könnyen válhat új, a korábbiaknál magasabb rendű faluközösségi formák csírájává is. A pozitív mozzanatok közé tartozik a termelőszövetkezetben a téesz-tagok részére szervezett téli tanfolyam is. Itt a mezőgazdaság szakemberei adnak át felhasználható ismereteket a szövetkezet munkásainak. Előbb-utóbb biztosan rá fognak jönni — talán néhányan rá is ébredtek már —, hogy ez egyáltalán nem csak a hallgatóknak, a befogadóknak hasznos. Az ember csak akkor tud ismereteket átadni, továbbítani, ha maga nagyon biztos a dolgában. A tanítás tehát, bármilyen szinten történjék is, mintegy rákényszeríti az embert tudásának fölfrissítésére, az ismereteknek nemcsak átismétlésére, hanem új rendszerezésére is. És természetesen találkoztam Fülöpszálláson olyan emberekkel, akik mind szellemikulturális igényszintben (olvasottság, zenei műveltség stb.), mind pedig aktív kulturális tevékenységben (irodalmi színpad, színjátszócsoport, kórusvezetés stb.) az átlagon felülit nyújtanák. Az átlag azonban, a többség mégiscsak az, amiről fentebb beszéltem. A kultúrához való viszony dolgaiban is, de általánosabban az egész szabad idő szerkezetében jelentős változást okoz a motorizáció ténye. Fülöpszálláson sem kivételes dolog már az autó birtoklása. Itt azonban a kocsi — az orvosoktól s részben az agro- nómusoktól eltekintve — nem a mindennapi munkavégzés eszköze. Szabad idős szerepe a jelentősebb. Könnyű vele akár kulturális igények kielégítése céljából, akár egyszerűen szórakozni eljutni Kecskemétre, vagy a környező nagyobb helységekbe. Új, egyelőre még kisszámú, de a közeljövőben valószínűleg szaporodó típust hoz létre: a szabad idős tevékenységeikben falun kívülre orientáltak típusát. A falut néhányan már inkább csak munka- és alvóhelynek tekintik, s ami a kettő között van, azt az autó segítségével jórészt másutt töltik. Nem könnyű semlegesíteni a más irányú vonzásokat. Csak akkor lehetséges, ha a falu tud olyan szellemi izgalmakat és tevékenységmódokat kínálni, amelyek egyenértékűek a másutt találhatókkal. Márpedig ez bizonyos értelemben kulcskérdés. A „szabad idős ingázók” részben szellemi potenciált és aktivitást, részben értő befogadó közönséget vonnak el a falutól. Pedig mindenki energiájára szükség van, ha a falu nem akar — márpedig nem akar — elmaradni. Ellensúlyozni a motorizáció eme negatív hatását nehéz és fontos feladat, s megint: csak közösségi cselekvéssel oldható meg. A szabad idő egyébként is szűkre szabott perceit súlyosan terheli, esetenként teljes egészében igénybe veszi a kisebb-nagyobb háztáji gazdaságban végzett tevékenység. Illetve a házépítés és ház körüli munkák. Az értelmiségiek legtöbbje tevékenységszerkezetében megtalálható valamilyen formában ez a mozzanat. Bár — s ezt mindenképpen Fülöpszállás pozitív sajátosságaként rögzítem — egyetlen esettel sem találkoztam, amikor ez a fajta tevékenységmód uralkodóvá vált volna. Amikor a kiegészítő tevékenység akadályozta volna a tulajdonképpeni fő munkát. (Azért kell ezt az önmagában véve természetes dolgot itt hangsúlyozni, mert más községekben, kisvárosokban bőven találkoztam a kiegészítő tevékenység dominanciába kerülésével.) 39
