Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 12. szám - Kiss Tamás: Hajnali fölriadások, Mítosztöredék, Péter bátya (versek)

MÍTOSZTOREDÉK

A Világügyelő Férfi végülis nem kapott letelepedési engedélyt, munka nélkül, hajléktalanul földön-kívülivé vált.

Szerencsére a Felső- s Középső Ég közt még mindig maradt számára üres tér.

De a föld azóta — mint a könyvek írják — magától forog a Nap körül, görbült térben, végtelen időben: atom-golyó, erjedt páragőzben.

Csak ő látta, egyedül csak ő, Arany Dél lányától születő, Hajnal-kelő Világügyelő, mikor lepottyontotta azt oda a mozdulatlan Sarkcsillag alól egy legelésző tarka rénökör.

PÉTER BÁTYA

— Vogul népi ének dallamára —

Péter bátya büszke ám, büszke ám.

Bámulja is sok asszony, sok leány.

Ahogy belép a házba, nőkkel teli szobába,

Péter bátyát csudálja, mindegyik őt csudálja.

Fájd módjára, mereven,

olyan ünnepélyesen

bámulják a rokonok,

ángyi-orrú sok ángyok

sógor-orrú sógorok.

Péterváron jártában sokat forgott a táncban, orosz mádra kippen-koppan vasas talpú csizmája,

Péter bátya így járja.

Drága pálinkát is hozott, poharazzák a sógorok, falu fele sógora, sógorok közt szétosztja, mindet szétosztogatja.

Falu fele az ángya, mindegyikét vég-selymekkel kínálja, ángyai közt szétosztja, mindet szétosztogatja.