Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - Jánosy István: Hódolat Horatiusnak, Sokszor vágyódom, A zene (versek)
JÁNOSSY ISTVÁN HÓDOLAT HORATIUSNAK 1. Tombol a Szent Kikelet, csatáznak a szárnyasok a fákon. Sétál iromba szarkapár a fűben. 2. Sárgarigó fuvoláz hazatérve a hosszú vándorútról. Fácáncsalád is cserreg a közelben. 3. Szól a legandalítóbban a cinke, ha leng, ejtőzve szállong. Szelíd szavára bimbók hamvasulnak. 4. Jácint illata zsong, bókolnak a gyönge kankalinok. Ibolya kéklik mindenütt a fűben. 5. Száll miriádnyi szirom. Ni a mandula karcsú táncú lányként hajlong a szélbe, föllibbenti fátylát. 6. Rózsahabot ver utóbb a barackfa is, elcsöppenti könnyét. Minden, mi szép, de könnyesen múlandó! 7. Mint kavarognak a szirmok, a holtak is táncba földerengnek: halott apámat látom, mint tanítja 8. fönn az egek nebulóit. A mandula tüllruhás leánnyal régholt barátom kandúrok Apacslány. 9. végre most az övé. — Pár nap, s nyoma sincs a sok sziromnak. Tegnap velünk volt kedvesünk, s ma nincs már. 10 10. Méoni lantomon hárfazenével zeng a magyar nyelv mind kevesebben és csúnyán beszélik. Minden, mi szép, de könnyesen múlandó!
