Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - Németh László: A Semmelweis-probléma (esszé)
onnét okulást keresnek, úgy nagyságát azoknak a szerencsétlen gyermekágyasoknak a holttestére építi, akiket az Ön által elbutítottak löknek a halálba.” Ennél, ha nem is több indulattal, de nagyobb megvetéssel már csak volt kollegájáról, a bécsi tanszék örököséről beszél, aki az egész bécsi iskolát ellene hangolta. „Bécsi kollegánknak, mielőtt búcsút veszünk tőle, azt a tanácsot adjuk, hogy ha újra elfogná a nemes hivatásérzet, hogy gyermekágyasok járvány okozta haláláért küzdjön, legalább néhány szemeszter logikát hallgasson.” Ez a könyv utolsó mondata. Innen már csak egy lépés a Nyílt levelekig, s könyvének a fogadtatása s a peyeri vita híre ezt is megteteti vele. Ha a logika nem segít, utolsó figyelmeztetőül itt van a botránykeltés. A Nyílt levelek már a felelősségrehívás szándékával készültek; az első négy közül kettő megint Scanzonihoz, az utolsó valamennyi professzorhoz. S még nem jutott eszközeinek a végére; a barátságát felmondó levelet, amelyet Sieboldhoz intézett, egy ajánlattal fejezi be. „Udvari tanácsos úr, Ön művem elolvasása után olyan tant terjeszt, amely tévedések halmaza, s melyeket én munkámban meggyőző módon megcáfoltam. S minthogy lehetségesnek tartom, hogy mint Ön, munkámat mások is minden haszon nélkül olvashatták, s minthogy én arra a megrendíthetetlen elhatározásra jöttem, hogy az emberi nemet a gyermekágyi láztól megszabadítsam, szent célom elérésére az udvari tanácsos úrnak a következő ajánlatot teszem: Intézzen Németország szülészeihez és orvosaihoz egy felhívást, hogy azok augusztus vagy szeptember hónapban gyűljenek össze Németország egyik városában, amelynek a kijelölését, udvari tanácsos úr, Önre bízom, én is megjelenek, hogy ott szót érthessünk egymással.” Hogy szerepelt volna ez a szülész Húsz a maga konstanzi zsinatán, s mennyi volt ajánlatában a nagyobb feltűnés keresése, s csalódása az írás erejében — nem tudjuk. Siebold professzor, ha akarta volna, sem tudott az ajánlatnak eleget tenni, — meghalt, de még volt ideje, hogy utolsó szülészeti levelében, a bécsi fogadtatásra emlékezve —, Semmelweis barátjának a Nyílt levelét megbocsássa. Hogy az író Semmelweis, a lelkiismeretek felverésében mennyire segítette a szü- lészt, azt az olvasók és hallgatók más-más közvélemény-teremtő hatásán nem könnyű felmérni. Az azonban bizonyos, hogy ennek az írástól irtózó embernek betörésea betűk világába nincs írói nagyság nélkül; s kutatásra érdemes problémának tartom, hogy ami kórosnak hat benne, mennyire gyökerezik az ember kóros alkatában, s mennyire a kor akkor már gyógyulófélben lévő pszichoapathiájában: a romantikában... (1968.) 6
