Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 11. szám - Pomogáts Béla: Megbékélt lázadó (Féja Gézáról)

mának: így a Bartha Miklós Társaságnak vagy az Előőrs körül gyülekező fiatal irodalomnak személyes ábrázolására, olykor egyéni megítélésére törekedett. Fájának ez a könyve tanúság egy nagyszabású eszmetörténeti mozgalom helyzetéről és fejlődéséről; olyan tanúság, amelynek eredményeit a történetírás vagy irodalomtörténet is hasznosítani tudta, ha némelykor helyre is kellett igazítania a felfestett kortörténeti freskó némely vonását és színét. De a született irodalmi riporter és szociográfus sem pihenhetett a hatvanas évek megnyíló lehetőségei között. Féja Géza három esztendeig tartó utazgatás, tapasztalatszerzés után írta Sarjadás (1963) című riportkönyvét a sárközi falvak új életéről, arról a hatalmas átalakulásról, amelyet a földreform, majd a szövetkezetek megszervezése hozott. Végül a tanulmányírónak is meg kellett szólalnia: először Lázadó alkonyat (1970), majd Törzsek, hajtások (1978) című könyveiben vetett számot mestereinek és barátainak: Móricz Zsigmondnak, Krúdy Gyulának, Tersánszkynak, Tamási Áronnak, Szabó Pálnak, Sinka Istvánnak és Fábry Zoltánnak írói sorsával, művészetével. Ez utóbbi volt utolsó, életében megjelent kötete.

Szikár alakja — kezében bot, fején szalmakalap — nemrégen még gyakran megjelent az óbudai utcákon és a pesti szerkesztőségekben. Akkor is érvelt, bizonyított, vitatko. zott, öreg szeméből olykor még a régi láng csapott elő. írói tervei voltak, Németország, ba készült, dolgozni akart. A Farkasréti temető őszi avarja alatt modern irodalmunk nyugtalan szelleme, lázadó harcosa pihen.

46