Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - Pintér Lajos: Tengerszem, Szerelem, Városi ősz, Piros-fekete körhinta (versek)
VÁROSI ŐSZ Csapkodó vizekkel üzen a tenger most, az áradó, az álmodozó. Délre vonulnak madarak nagy sereggel. Ez a madársereg: égen is madár-tenger. Törpülő délután — kevesebb fény a sziklafalon, el jő a jelképes délután, rövidül hajdanvolt szép napom. Alkony-időn túl, távolban kacagó gyerekek. A fenyő is neveti, könnyezve neveti, ahogy tűlevelén lefut, bukseggel a pöttöm esőcsepp. Mosdatja a hulló felhő a csipás háztetőket. Gyerekláb lóbáz egy pádon: lóbáz az eső lába is — ózott lánycsapat fut át a városon; fut a szél, kergeti őket. PIROS-FEKETE KÖRHINTA Rozsdáit emlék a réz-tanya. Apánk epeíz, csak földünk anya. Fölemelt fővel áll a mák. Csontjaink között ne rágna rák. 13
/
