Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - Kiss Benedek: Mondóka zárt állkapcsokra, Cseppek (versek)
KISS BENEDEK MONDÓKA ZÁRT ÁLLKAPCSOKRA Árpád, Árpád, gazdátlan az árpád, gaz veri föl, konkoly, árpádat, Árpád! Zoltán, ó, Zoltán, szép latin szultán, fényes vicsor- tündér: hová tűnsz, Zoltán?! Attila, Attila, bevérzett atilla, atillán véres gyöngy a szavad, Attila! S magam is, magam is, tipródó szavam is, türk-ugor, jóugró, fogatört magom is?! CSEPPEK Mint a japánok pálcikahegyre bökik a párolgó rizsszemet — szurkálja föl sugaraira egyre a Nap a harmatcseppeket. Térdeltem tavaszban tőkék előtt metszőollóval: teremjetek! — s ím, térdig serdülve térdelnek ők előttem, bérmálkozó sereg. Savanykás mosolyú levélre, kacsra szenteltvíz — permetlé pereg. Sikkantva egy-egy oldalra csapja csiklandós nyakát, hol elmegyek. S mint a japánok pálcikahegyre bökik a párolgó rizsszemet — szurkálja föl sugaraira egyre a Nap a permetcseppeket. ... S azt is, mi arcomat csípve csepeg le.
