Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - MŰHELY - Romsics Ignác: Az „őszirózsás” forradalom a Duna-Tisza közén

zionista szociáldemokratizmussal és a keresztény­szocializmussal egyaránt érintkező eszmerend­szer jegyében írt és tanított. A progresszió mel­lett a világháború végére kötelezte el magát egy­értelműen. 1919. januárjában Buday abban álla­podott meg Rákosival, hogy kommunista hata­lomátvétel esetén vezető szerepet vállal a város­ban. A térség egyetlen olyan települése, ahol a Kom­munista Pártnak legálisan működő szervezete ala­kult, Kiskunhalas volt. A pártalakulás időpontja: 1919. február 3.; a szervezet titkára Hódi Géza lett. A Szovjet-Oroszországból hazatért hadifog­lyok mellett néhány ipari munkás és földmunkás lépett a párt soraiba. Pontos számukat nem is­merjük, a rendőrkapitány „5—6 fős” párttagságot említő utólagos jelentése valószínűleg lebecsülte a szervezet erejét és befolyását. Erre utal az, hogy az alig 8 ezer fő lakosságú Soltvadkerten is 42-en csatlakoztak az 5400 koronás végkielégítést kö­vetelő mozgalomhoz. Az azonban kétségtelen tény, hogy Duna—Tisza közén lassan haladt a pártépítés munkája. A for­radalom továbbfejlesztésének bolsevista teóriája éppen ezért nem vált széleskörűen ismertté a térség ipari és agrármunkásságának körében, s en­nek következtében számottevő tömegek sem sorakozhattak fel mögé. A Kommunista Párt szer­vezet bázisa mind a Szociáldemokrata Párt, mind a polgári pártok taglétszáma mellett eltörpült. * * * Duna—Tisza köze I9I9. januái—márciusi politikai viszonyainak összegzéseképpen megállapíthatjuk, hogy I. A polgári demokratikus forradalmat jobbról bíráló úri középbirtokosok, vezető beosztású közigazgatási tisztviselők, hiva­tásos és tartalékos katonatisztek,csendőrök és rendőrök, valamint a hozzájuk kötődő gazdagparasztok és városi polgárok csoport­jai az aktív fellépésig, a nyílt ellenforradalmi akciókig nem jutottak el. Ennek legfonto­sabb oka tömegbázisuk csekélysége volt, amit viszont céljaik és programjuk miatt képtelenek voltak szélesíteni. 2. A polgári demokratikus átalakulás po­litikai bázisaként felfogható, társadalmi bá­zisukat és ebből következő programjukat tekintve egyaránt heterogén pártaiakulások közül a Szociáldemokrata Párt helyi szerve­zetei a mezővárosokban a legharcosabb, leg­mozgékonyabb és látszólag legerősebb ha­talmi tényezővé nőtték ki magukat, s a fa­lusias mezővárosok politikai életének is fon­tos tényezői voltak. Az ipari és agrármun­kásság szociális elégedetlenségére támasz­kodva eredményes harcot folytattak a köz- igazgatás átalakításáért. Harcukat a mező­városokban teljes, a falusias mezővárosok­ban részleges siker koronázta. A szocialista forradalom gyors lehetőségét azonban el­utasították, az ezzel a programmal jelent­kező kommunistákat élesen bírálták. A szervezetlen vagy a polgári pártok által zömmel frissen szervezett középrétegek kisebb aktivitást mutattak, számuk azonban jóval felülmúlta a szociáldemokratákét. Alapvető érdekeik veszélyeztetése esetén csupán idő és helyzet kérdése lehetett, hogy egyes rétegeik hol és mennyiben válnak a szociáldemokrata ipari és agrármunkásság számban is jelentős aktív ellenlábasaivá, s egyúttal a polgáridemokrácia-ellenes jobb­oldal bázisává. 3. A baloldali szociáldemokraták szerve­zeti leválasztódása csak Kiskunhalason tör­tént meg, a Kommunisták Magyarországi Pártjának csak itt alakult helyi szervezete. Az eddig feltárt források szerint tömeg­befolyással rendelkező titkos kommunista sejtek is csak Kecskeméten működtek. Az ország gazdasági, társadalmi és politikai vi­szonyainak máris aktuális kommunista jel­legű átalakítására tehát kevesen készültek. Ezért nem meglepő, hogy a Vix-jegyzék át­adása után megalakult Forradalmi Kor­mányzótanács hatalomátvétele a térségben váratlanul hatott,s hogy a proletárdiktatúra itteni vezetői nehezebb körülmények között láttak hozzá a munkáshatalom megterem­téséhez, mint Budapest, az iparvidékek vagy az agrárszocialista eszméktől jobban átha­tott parasztvidékek kommunistái. 72

Next

/
Thumbnails
Contents