Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - MŰHELY - Romsics Ignác: Az „őszirózsás” forradalom a Duna-Tisza közén

hogy a párttagság és a vezetők többsége nem március 21-éhez hasonló hatalomátvételre, nem az ország azonnali szocialista—kommunista jellegű átalakítására gondolt, hanem egyfajta népi demokráciáért, a polgári demokratikus reform- program radikális megvalósításáért, hatékonyabb szociálpolitikáért, s nem utolsósorban az áprilisra meghirdetett nemzetgyűlési választások eredményes kimenetele feltételeinek a biztosításáért harcolt. Láttuk, hogy Kiskunhalason is, Kecskeméten is sakk-matt helyzet állt elő. A szociáldemokrata hatalomátvétel mégis elmaradt. A kiskunhalasi Munkástanács például —jóllehet januártól ígérgette a városi vezetés félre- állítását — az országos pártközpont intencióinak megfelelően március közepéig várta a szociáldemokrata többségű ideiglenes néptanács kinevezését. A február 18-i kiskunfélegyházi eseményeken úrrá levő szociáldemokraták 19-én plakátokon közölték: „... a mai naptól kezdve a város ügyeinek vezetését átvesszük.” Rövidesen kiderült azonban, hogy a város ügyeinek vezetése „. . . csak a kitört lázongás folytán felbomlott rend helyreállítása végett szükséges intézkedések megtételére vonatkozott, de nem úgy értendő, mintha a hatóságok működésüket megszüntették volna, sőt, ellenkezőleg, tudatjuk a lakossággal, hogy a városi hatóságok és hivatalok jeleneleg is, a jövőben is eddigi hatáskörük épségben maradása mellett működnek.” A plakátot Fekete Sándor helyettes polgármester mellett Iványi Sándor írta alá, akit pedig a város munkásainak és munkásvezetőinek kérésére nevezte ki a belügyminiszter kormánybiztossá. A Duna—Tisza közi szociáldemokraták álláspontját legtekintélyesebb szervezetük, a kecskeméti így fogalmazta meg: „A nemzetközi szociáldemokrata párt kecskeméti szervezete 1919. január 5-én megtartott rendkívüli közgyűlésén egyhangúlag kimondja, hogy az eddig érvényben levő országos pártprogram alapján áll. Határozott célja a kollektív társadalmi berendezkedés mielőbbi megvalósítása . .. [de] Egyelőre célszerűbbnek véli,ha a szociáldemokrata párt törvényhozás útján viszi előre a társadalmat végcéljai felé.” Még a tetteiben egyik leg- radikálisabbnak bizonyult szociáldemokrata vezető, a dunapatajiBencze József sem gondolt az ország azonnali szocialista-kommunista jellegű átalakítására. Március 15-i programbeszédében a progresszív adózás és az ingyenes népoktatás bevezetését, a dolgozó rétegek bérszintjének javítását, a nyugdíjak állami biztosítását, a közvagyon „igazságos kezelését”, valamint a „nagyobb vállalatok államosítását vagy állami felügyelet alá vételét" jelölte meg követendő célkitűzésekként.

Állásfoglalásaikból ésgyakorlati tevékenységükből nem hiányzott a kommunizmus- és kommu- nistaellenesség sem, ami részben a Duna—Tisza- közi munkásság által is mitizált pártegység „megbontásának”, részben elvi fenntartásaiknak a következménye volt. A kiskunfélegyházi szociáldemokraták lapja szerint: „A magyarországi szociáldemokraták előtt szent az emberi munka,

szent annak gyümölcse, a tulajdon is. A magyar szocialista a bolsevizmust kivihetetlennek tartja és éppen ezért nem tekinti programjának sem.” A kecskemétiek bolsevizmussal foglalkozó gyűlésén elhangzott felszólalások közül hármat örökítettek meg az újságok. „Brachfeld elvtárs ismertette az orosz bolseviki mozgalmat, rámutatott a szocializmussal azonos céljaira, de azonnali megvalósításának a termelésre (gyakorolt) káros hatására is.” „Tóth elvtárs a bolsevizmus tragédiáját az emberek butaságából magyarázta. Új társadalmi rend nem fejlődhet ki, míg létének anyagi okai ki nem fejlődtek a mostani termelési rendben.” Végül Fodor János azon véleményének

adott kifejezést, hogy

.......a kommunizmus a jövő

távolában levő délibáb, . .. csak célja van. de programja nincs . . . nem más mint ugrás a sötétbe.” Fentiekhez hasonló álláspontot foglaltak el a többi városban is. A nagykőrösi szociáldemokraták február 23-i gyűlése még azt a határozati javaslatot is minden ellenvetés nélkül fogadta el, amely a kommunisták elleni „legszigorúbb, kíméletlen megtorlás alkalmazására” szólította fel a kormányt.

A Duna—Tisza közi szociáldemokrata szervezetek inkább a polgári pártokkal törekedtek jó viszonyra. Noha a kecskemétiek nyomatékosan hangsúlyozták, hogy ők csak „a Károlyi és Hock által inaugurált politikának” lehetnek szövetségesei, másutt „megértőbbek" voltak. A Károlyipárt szervezeteivel általában mindenütt jó viszonyt alakítottak ki, s Nagykőrösön és Kiskőrösön még az Országos Kisgazda- és Földmíves- párt helyi csoportjaival is együttműködésre törekedtek. A kiskőrösi szociáldemokrata vezérek kijelentették, hogy még a kisgazdákkal szembeni pártvillongást is ellenzik, mert „Ők semmi esetre sem akarnak bolsevizmust.” Akikben a szociáldemokraták veszélyes ellenfelet láttak, azok a keresztényszocialisták voltak, s őket a kommunistákkal együtt támadták is mindenütt.

A Duna—Tisza közi szociáldemokrata vezetők fenti állásfoglalásai nemcsak a pártvezetőségek, hanem a párttagok nagyobb részének a politikai véleményét is tükrözték. A polgári demokráciával mint politikával és államformával, ill. az ezt támogató és „törvényhozással továbbfejleszteni kívánó” szociáldemokrata vezetőkkel szembeni tömegelégedetlenkedésnek ugyanis kevés jele volt. Ennek tüneteként szokás emlegetni a parasztság legalsó rétegeinek vonatkozásában a formaságok bevárása nélküli termelőszövetkezetalakításokat és földfoglalásokat, az ipari munkások vonatkozásában pedig a pártvezetést megkerülő sztrájkokat és gyárfoglalásokat, röviden: a január—februári ún. második tömegmozgalmat. A Duna—Tisza közén azonban kevés olyan esemény történt, ami ebbe a kategóriába sorolható. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtti hetekben a földfoglalás csak a vármegye északi részében volt jelentős, ott, ahol a budapesti proletariátus forradalmasító hatása a leginkább érződött. Duna— Tisza közén mindössze egyetlen radikális föld70