Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - MŰHELY - Romsics Ignác: Az „őszirózsás” forradalom a Duna-Tisza közén
MŰHELY ROMSICS IGNÁC AZ »ŐSZIRÓZSÁS« FORRADALOM A DUNA-TISZA KÖZÉN 1. A NEMZETI TANÁCSOK MEGALAKULÁSA, ÖSSZETÉTELE ÉS MŰKÖDÉSE .. ezt a háborút elvesztettük” — jelentette ki 1918. október 17-i parlamenti beszédében gróf Tisza István, a hadviselő magyar kormányzati politika élő szimbóluma. Megállapítása tükrözte a szembenálló felek erőviszonyait, a központi hatalmak győzelmi illúzióinak végleges szertefosz- lását. 23-án a függetlenségiek, polgári radikálisok és szociáldemokraták deklarálták az ország újjászervezését tervező Magyar Nemzeti Tanács megalakítását. Október 28-án a Hadik-kormány kinevezésére készülő József főherceg ellen és a Magyar Nemzeti Tanács mellett tüntető tömeg ösz- szeütközött a Lánchidat őrző rendőrkordonnal. 29-én — tiltakozásul — félórára leálltak a budapesti gyárak, demonstrációkra került sor Debrecenben, Szegeden, Miskolcon. 30-án este Pesten kitört a forradalom. A fővárosi eseményekre elsősorban a térség legnagyobb mezővárosainak lakossága reagált. A Károlyi-párt kiskunfélegyházi szervezete október 18-án „nyílt levelet” intézett a város július végén megválasztott képviselőjéhez, Fazekas Ágoston alispánhoz. A levél felszólította Fazekast, hogy vagy tegye magáévá a „teljesen önálló és független” Magyarország programját vagy mondjon le mandátumáról. A Fazekas és a Holló Lajos halála után a Károlyi-párt kiskunfélegyházi szervezetének élére került fiatal ügyvéd, dr. Horváth Zoltán között kibontakozott sajtóvita különösen a Szociáldemokrata Párt és a nemzetiségi kérdés megítélésében éleződött ki. Fazekas provokatív válaszára Horváth Zoltán a következőket jelentette ki: „1. azt akarjuk, hogy a szociáldemokrata párt is elnyerje az ország sorsának intézésében az őt megillető helyet; 2. nem akarjuk, hogy az egységes magyar állam darabokra szakadjon; 3. a hazánkban lakó nemzetiségeket nem biztatjuk, hogy az országot darabokra szaggassák, de velük, mint testvérekkel óhajtunk élni.” A kecskeméti „függetlenségi pártok és körök” október 21 -i gyűlésükön értékelték a legutóbbi hetek katonai és politikai fejleményeit. A gyűlésre beterjesztett, s ott némi módosítással elfogadott határozati javaslat követelte a „politikailag, katonailag és gazdaságilag, külügyi tekintetben is teljesen önálló, egyetlenegy államtól sem függő, független Magyarországot”, „Az országos törvényeknek tiszta, demokratikus alapon való fejlesztését, a népuralom és elvei érvényesülését”, a nemzetiségek „teljes” politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságát, végül az új kormány haladéktalan kinevezését. A kiskunfélegyháziak- hoz hasonlóan a kecskeméti függetlenségi szervezetek is ragaszkodtak Magyarország területi integritásához, s leszögezték, hogy a nemzetiségeknek adó engedmények nem érinthetik az ország állami egységét. A törvényhatósági bizottság elé október 31-én terjesztett határozat lényegében megegyezett Károlyi október 22-i parlamenti beszédében ismertetett központi pártprogrammal, noha nem foglalkozott Horvátország jövendő státusával. A liberális szellemű polgármester, Sándor István kezdeményezésére október 29-én délután mintegy 50 személy részvételével pártközi értekezlet tanácskozott a városházán. Az egyik résztvevő visszaemlékezése szerint valamennyien „veszélyben a haza szellemben beszéltek és ezért valamiféle társadalmi szervezkedés szükségességét hangoztatták”. A jogakadémiai diákság esti és éjszakai békés szimpátia tüntetése után e tanácskozás eredményeképpen alakult meg 30-án az Ideiglenes Nemzeti Tanács, amely röplapon szólította fel a város lakosait, hogy csatlakozzanak a „haza megmentésére alakult” Magyar Nemzeti Tanácshoz, s hogy a Magyar Nemzeti Tanács „végleges kecskeméti szervének” megalakítása céljából november 1-én reggel gyülekezzenek a Kossuth téren. Bár a ceglédi, nagykőrösi és kiskunhalasi függetlenségi szervezetek hasonló megmozdulásairól nem tudunk, a fővárosi események fogadtatása ezekben a városokban is hasonló lehetett. Erre utal a Kiskunhalason állomásozó Hefty Richárd főhadnagy memoárja, amely az október végi napok hangulatát így adja vissza; „Ott már érett a forradalom. Este a tiszti étkezdében a Pestről újonnan érkezett tisztek sugdostak titkos akciókról, tízek tanácsáról, [. . .] az újságokat valósággal ették és verték az asztalt Károlyi miniszter- elnöksége mellett. . . A konzervatív keresztény rész hallgatott.” Továbbá az, hogy a Ceglédi Népkör és Gazdasági Kör, valamint a függetlenségi párt „nagybizottsága” —a Duna—Tisza közi pártokés társadalmi szervezetek közül elsőként — már 30-ára, ill. 31-ére bejelentették csatlakozásukat a Magyar Nemzeti Tanácshoz. Ilyen előzmények után érkezett meg október 31-én a Károlyi-kormány kinevezésének híre és a Magyar Nemzeti Tanácsnak az a távirata, amely csatlakozásra szólította fel a vidéki városokat. Ez 59
