Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Diósi Pál: Páros interjú

száz forintomba került, meg egy üveg konyakba. Nekem megérte nagyon, (nevet)

. . . Egy kicsit fáj, hogy én elvetettem a gyereket, szóval olyan rossz még. Tudod, hogy nem gyerek volt még, de gyerek lett volna belőle. Sajnálom nagyon, de hát jobb ez

így • • •

— Föl tudod idézni azt, hogy amikor kijöttetek a szállóból, min gondolkodtál?

— Akkor már sietnem kellett, éppen nem gondoltam semmire, mert ötkor a Karcsival randim volt, és én nem mondtam, hogy megyek az orvoshoz. Minél hamarabb azt akartam, hogy ottlegyek a Karcsinál. (Lassan, igen halkan folytatja.) Nem is éreztem jól magam, meg féltem, hogy rosszul leszek, vagy mit tudom én. Beszálltam egy taxiba, lekísért, de már vissza nem tudott hozni, mert ott kellett az Icának maradni. Beszálltam a taxiba és jöttem ide. De arra gondoltam, hogy tőlem elvettek egy gyereket, terhességet megszakítottam, egy kicsit rossz érzés volt nekem, hogy én egy gyerek életét elvettem, érted? Nagyon rossz érzés volt, most sem tudom, hogy mit éreztem, de nagyon rossz volt. Konkrétan nem tudom megmondani, hogy mit éreztem, de rossz volt.

— Vissza tudsz arra emlékezni, hogy amikor megjöttél, hogyan zajlott le Karcsival való találkozásod?

— Hát kiszállt a taxiból, mert én már két perccel hamarabb ott voltam, mint ő, látta rajtam, hogy nem vagyok valami jól, lehetett látni, sápadt voltam. O is munkából jött, vagy nem is tudom. És kiszállt, én ott álltam, odajött, puszit adott, kérdezte, hogy mi újság, hogy vagyok. Ő nem tudta az orvost. És én erre mondtam neki, hogy orvostól jövök. — Milyen orvostól? — Mondom neki, hogy mi. Nem szólt semmit, mert ott volt az unokabátyja és előtte nem akart. Utána kérdezte, hogy mi volt, hogy sikerült, hogy érzem magam, hogy éreztem magam akkor, amikor megkaptam. Elmeséltem neki, hogy rosszul lettem. Megkérdezte, hogy mennyibe került, hát azt mondtam, hogy semmibe. Nem mondtam neki árat, mert.. . pedig, hogyha megmondtam volna, biztos kifizette volna, tudod, ... de hát, nekem nem kell.

— Hogy gondolod, sejtette azt, mielőtt megmondtad volna, hogy te éppen orvostól jössz?

— Lehet, mert én azelőtt említettem neki, hogy csütörtökön megyek orvoshoz. Elvetetem. Utána azt mondtam, hogy nem megyek, és ő azt hitte, hogy én nem mentem el. Tudod? Nem is gondolt arra, akkornap, hogy én elmegyek az orvoshoz. Csak amikor meglátott. Nagyon gyenge voltam. Tudod? Csak hozzámért, hozzámdőlt, és én hátradőltem, mert nem bírtam állni, olyan gyenge voltam . . . mondom, a taxiból már alig tudtam kiszállni. Olyan tré volt.

— Milyen programot csináltatok tegnap, amikor találkoztatok?

— Utána ott ültem vele a presszóban, veszekedtek, beszélgettek egymással, vitatkoztak. Akkor megjött a Schmidt Jancsi, neki is kikért egy sört, megint kikért egy sört, akkor beszélgettünk, utána fogadtak, hogy ki tud meginni egyszerre négy fél rumot, a Jancsi meg a Karcsi. A Karcsiból kijött, rosszul lett. Na erre nagyon pipa voltam. Mondtam, hogy most már nyomás és menjünk hazafele. Jaj, mire mi hazaértünk! (Ingerülten legyint.) Nem akart hazaengedni, azt akarta, hogy menjek hozzájuk, és vele aludjak. Hát nem vagyok én hülye, hogy egy részeg hapsival aludjak és főleg, mikor nem is lehet. Érted? Nagy nehezen eljöttem, elengedett, és akkor hazamentem, és ő is hazament.

— Mondott valamit az orvos, hogy most nem lehet együtt lennetek?

— Mondta, hogy most addig nem, míg megvan, érted? Utána már lehet. Azt mondta, hogy gyógyszert írassak fel. Ha akarok, menjek hozzá, vért vesz, meg minden, de nem.

53