Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A kisparaszti tanyai gazdálkodás a Kiskunságban
karaszolók és faápoló szerszámok, talicskák, targoncák és húzós kis kocsik — a homokkal való küzdelem fegyverei; kisemberek használják a nagy elemmel szemben...” (Erdei F.) Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a Kiskunság homokföldjeit foglalandó zsellérnépek egyre nagyobb tömegben érkeztek a múlt század második felében. Többnyire a túlnépesedett szántóföldi vidékekről .. . Szőlő- és gyümölcstelepítési, illetve -termesztési tapasztalatot tehát nem hoztak magukkal, itt kellett megtanulniuk mindent, a megkapaszkodás nehézségei közepette, a saját nyomorúságuk árán. Ha másképp nem ment, ellesték a fogásokat . . . Nem voltak kevésbé fogékonyak és életrevalóak. mint azok, akik nekivágtak az Újvilágnak . . . Ennek a tanulásnak is megvoltak a stációi. Soltvadkerten 1787-ben feljegyezték, hogy egy katasztrális holdnyi terület összesen 840 liter (15 akó) terméssel fizetett. Manapság azt a kisüzemi területet is elcsapják, amelyiken kétszerennyi terem ... De még Kecskeméten is csak jó száz éve használják a metszőollót. . . Azelőtt a metszőkés volt ismert. Ugyancsak vadkerti följegyzés, miszerint 1870 előtt a szőlőtelepítést nem előzte meg a homok megforgatása. Azonmód dugatták le a vesszőket, T-alakú vassal fúrva meg a lyukat. Nem csoda, ha az ily módon ültetett szőlő tíz év alatt fordult termőre. A permetezés is 70—80 évvel ezelőtt honosodott csak meg. A préseléskor vesszőkosarakat, primitív szerkezeteket használtak még a századforduló után is. Életmód és önellátás Az árutermelés követelményeinek annyiban tett eleget a tanyai gazdálkodás, ameny- nyiben a külső körülmények engedték. Ettől függetlenül is azonban a tanyai kisparasz- tok túlnyomó többségének sikerült megteremtenie a gazdálkodási stílus és az életmód összhangját. Nemcsak arról van szó, hogy a küzdelemnek az elviselhetőség határán belül kellett maradnia, de az élete lehetséges teljességének kereteit is meg kellett teremtenie. Ennek jegyében a tanyai életmód és gazdálkodás legfőbb vezérelve volt az autarchiá- ra, az önellátásra való berendezkedés. Láttuk fentebb, hogy e vonatkozásban jó hagyományok álltak a kiskun gazda előtt: a jószágtartás építményeit a legközelebb rendelkezésre álló helyi anyagból alakította ki. A tanyaépítésnél ugyanez az elv érvényesült. Vertfal a közeli agyagos gödörből, a tetőszerkezethez fagerendák a karnyújtásnyira levő akácerdőből, s bizonyos, hogy néhány kilométeren belül akadt egy foltnyi nádas is, ahol a tetőre való néhány kéve megtermett. Hasonlóan puritán és kezdetleges volt a berendezés is, hiszen az nem a komfortot szolgálta, hanem a munkaközpontú életvitelt. Választék nem a kényelmi berendezésekben volt, hanem az eszközökben, de még ezek legtöbbjét is — teljesen vagy félig-meddig — a gazda saját maga készítette. Azt mondhatni, hogy az udvaron megvolt minden, aminek egy takaros falusi gazda udvarán is elő kellett fordulnia, csak az ottaninál célszerűbb elrendezésben. Nyilvánvalóan, hiszen a térség kihasználását semmi sem gátolta, úgy értve, hogy semmilyen külső körülmény, egyedül és teljességgel a tanya öntörvényű praktikuma érvényesülhetett. Ennek legszembetűnőbb jegye, hogy az istálló szemben volt a lakóépülettel, s ama kezdeti időben, amikor az állattartó épületet még nem is istállónak, hanem csak ólnak hívták, s az eleje nyitott volt, az elrendezés közvetlen gyakorlati jelentőséggel bírt: a gazda az ablakból is szemmel tarthatta, mi történik a jószágok körében. Tudatos cél volt, hogy lehetőleg minden megteremjen a tanya körül, ami az életvitelhez szükséges. Az aprójószág számlálatlanul járt ki a tanyatelekről, etetéséről jóformán csak télen kellett gondoskodni. Ez még manapság sem egészen a múlté. A sertés 44
