Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A kisparaszti tanyai gazdálkodás a Kiskunságban
Ám azzal az egészen új fajta kérdéssel, mely lakóhely és pusztai „munkahely” közötti óriási távolságokból adódott, s hogy ennek nyomán a kint lakó pásztorok egyre stabilabb épületeket kezdtek emelni, majd mások leginkább a földesúri hatalom alól magukat megváltó redemptus parasztok itt is, ott is hozzáláttak a legelő föltöréséhez, s mellé még építkezni is kezdtek, egyszerűen nem törődtek . . . Vagy ha mégis, elkezdtek tiltó rendeleteket hozni. De már késő volt, a pusztai lét legmélyéig szántó folyamatot visszafordítani már nem lehetetett . . . Nomád pusztákon Noha a „tanya” szót az egykori iratok, legalábbis Kecskeméten, már 1592-ben említik, bízvást mondhatjuk, hogy a Kiskunság első tanyáit a hódoltság alatt és után kiterjedő állattartás igényei hívták életre. Ez persze még nem volt a későbbi értelemben vett „tanyavilág”, vagy tanyarendszer. Mindenesetre a néprajzi szaktudomány az evolúciós fejlődés minden szakaszát rekonstruálni képes. A pusztai nomád alkalmatosság — pl. a cserény — lényege az, hogy szállítható, hogy egyik helyről a másikra telepíthető. A döntő változás azon a ponton következik be, amikor állandó jelleggel ássák le az egyébként teljesen primitív létesítmények cölöpéit. Ezek: a fészer, a szín, az állás. Tetejük ezeknek is van, lapos kiképzésben; izékből, szalmából. Tehát ami pusztai körülmények között is könnyűszerrel előteremthető. Valamelyest fejlettebb formájukat így emlegetik, vagy inkább csak emlegették: falakó, fészörakó. A fejlődés lényege az, hogy a fedél marad lapos, illetve a fedőanyag mennyiségétől függően enyhén púpozott, a cölöpöket azonban kezdik körülfogni, illetve körülfonni. Nagyjából úgy, ahogyan tegnapig a kirgizek is csinálták. A pusztai leleményesség, no meg a kényszerűség nem tesz különbséget „nemes” és „nemtelen” anyagok között, ami megfelel a célnak és elérhető, azt mind felhasználják. Mert anyagból igazán nincs nagy választék, de azt a keveset, ami rendelkezésre áll, mesteri módon alkalmazzák a körülményekhez. Vitatott, hogy vajon a tanya nem az istállóból vált-e ki fokról-fokra, avagy pedig már kezdetektől fogva megjelent az emberi szálláshelyül szolgáló alkalmatosság is, ha másképp nem, putri formájában. Valószínűsíthető, hogy általában mindkét forma létezett, egymással párhuzamosan; a Kiskunságban, épp az állattartás domináns volta miatt, az előbbi lehetett az elterjedtebb. Vagyis embernek-állatnak egy födél alatti szállása. Ha csak tehették, közfallal választották el a ló- és az ököristállót, esetleg már eleve külön építették. A ló hőigénye ugyanis nagyobb. Ezért volt szokásban az, hogy a béresek is a lóistállóban aludtak. ... Az ellentmondásokkal terhes hazai gazdasági fejlődés jellegzetes tünete, hogy a 18. században még bízvást közép-ázsiai jellegűnek mondható kiskunsági állattartás — a tanyák születésének hajnalán — közvetlenül nyugat-európai piacra termel. Sőt az akkori legfontosabb kiviteli cikk — a magyar marha. Kelendősége biztosított; a földrész polgárosodó nyugati felének húsigénye évről-évre fokozódik. A Kiskunság ekkor — Nyugat-Európa nagylegelője. A csordák százai elhajthatok a saját lábukon nemcsak Bécsig, de ha kell, jóval messzibbre is. A termények szállítása viszont ebben az időben még rendkívül körülményes. Hanem a mértéktelen állattartás előre nem látható természeti változásokat készít elő. A korábban fás, ligetes, itt-ott vizenyőkkel, nádasokkal tarkított Kiskunság egyre kopárabb lesz, majd a 18. század végefelé a szél szárnyára veszi a homokot. Felrémlik az elsivatagosodás közeli veszedelme, ám „csak” annyi történik, hogy kedvező feltételei teremtődnek az agrikultúra, majd a szőlő- és gyümölcstermesztés gyors térhódításá41
