Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya

csal — éppen ezért, mivel majd' minden fiatal elmegy, a fogyás elég gyors. Csak azért nem annyira feltűnő, mert az öregek később halnak.” G. Gáborné, adminisztrátor.

„Feleségem szerint, aki bajai, a fülöpszállásiak nem látnak s nem hallanak — csak az evés és ivás érdekli őket.” H. István.

„A fiatalok nemcsak azért távoznak, mert a faluban nincs gimnázium és nincs kedvükre való munka. A városi diákélet után unalmasnak, bágyasztónak érzik a fülöp- szállási életet. Ezért nem a továbbtanulást kell megakadályozni, hanem azt segíthetnénk, hogy a gimnázium vagy a főiskola után hazajöjjenek. Vissza, oda, ahonnan elindultak. De egyelőre kevesen fordulnak vissza, mert nem akarnak napi tizenkét órát dolgozni, ha az átlagnál nagyobb és gyorsabb kereset vonzza is őket. Boldogulásukat akadályozza az állandó hajsza és a szabad idő hiánya. Nehezen fogalmazzák meg, hogy mi hiányzik nekik, de a meglevőt gyakran elutasítják. A jóllakottság már nem elég, csakhogy nincs más helyette. Az ifjúság céltalannak tudja magát, nincs hol szórakozni sem. A községi KlSZ-szervezet biztatóan indult, de aztán újra vegetált...” F. János tanácselnök.

„Elődeim ötvenöt éven át családi krónikát vezettek a múlt században. Hűségesen lejegyezték, milyen az időjárás, a termésátlag. Nemzedékeken át fontos volt, hogy a történteket, a viharokat is megőrizzék. A krónika végén kunul és tatárul is leírták a miatyánkot. Másik ősöm, Herpay Vilmos a falura hagyta a vagyonát, ebből épült a mai tanácsház. Én se templomot, se tanácsházat nem bírok építeni. Vagyon helyett szellemet szeretnék az udókra örökíteni: a falu múltját, helytörténetét kutatom s írom. Később úgy lehet itt közösség, ha ismerik és becsülik a múltat, ha ez az öntudatot erősíti. De az emberek mintha még nem ezzel törődnének. Nem ülnek össze, nem tárgyalják meg az eseményeket. Amikor hatvankettőben beköltöztünk a tanyáról, kialakult egy baráti társaság. Az asszonyok tévéztek, mi meg beszélgettünk. Amikor aztán mindenki kitűzte a háztetőre a TV-antennát, szétrobbant a társaság.” H. István.

„A közösséget összetarthatja, ha a gazdagok vagy a szegények összefognak. Akár az is, ha egymással hadakoznak. A falu most gyorsan rétegződik anyagilag, szellemileg is! A leggazdagabbnak Cs. Péter téesz brigádvezetőt és G. Péter egyéni gazdát tartják. Az utóbbi éjjel is dolgozik a szőlőben. A legszegényebb talán P. Ferenc családja, mert a férj csavarog, vagy a kisiskola mögött lakó B. család, ahol tíz gyerek van. Kinek van tekintélye? Azt nem tudják, hogy ki a párttitkár. A tanácselnököt sokan nem kedvelik, nyers modora miatt. Új dolog, hogy a szőlőtelepítésekhez nem a régi gazdáktól, hanem az új agronómustól kérnek tanácsot. Ki a legokosabb? Nehezen mondaná meg bárki. A református papot annak tartják, de csak azért, mert az iskolás gyerekeket korrepetálja. Az orvosok közül csak az egyikről beszélnek, mert hetente három nőt hoz a faluba. Felgyorsult tehát a rétegződés, de ez nem köti össze az embereket.” N. Julianna, könyvtáros.

„A közvélemény aligha ítéli meg reálisan a falu élén állókat. Nem ismerik nagyon, mit csinálnak. A serpenyőbe többet nyom, hogy milyen a magánéletük. A falu első embere mindenképpen F. János, a tanácselnök. A második P. Antal, a vb-titkár vagy R. Frigyes, a téesz elnök, akitől most elhúzódtak, mert nem engedi, hogy beleszóljanak a vezetésbe A párttitkár V. Misi nagyon jó gyerek, törekvő ember, de nem felvágós. A rangsorban az iskolaigazgató a következő. B. Károlyt, a papot nem szeretik, kupéénak tartják, mert a régi temetőből el akarta adni a sírokat. H. István jó ember, el lehet vele beszélgetni, előre köszön az idősebbeknek. A falut régen a vallás meg a piac tartotta össze; már mindkettő hatályát vesztette. Helyette az erkölcsi rend lehetne az összefűző erő. Csak kinek, minek van erkölcsi hitele? A tanácselnökről köztudott: semmi nem tapad a kezéhez, de nem becsülik eléggé, mert az a pletyka járja róla, hogy szereti az italt, meg a nőket.” B. Imre, nyugdíjas.

31