Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya
VARGA CSABA VALÓ VILÁG A HARMADIK LEHETŐSÉG HIÁNYA Fülöpszállás, szombat este, bál, öröm nélkül A tanító néni szabad, diákjait elbocsájtotta, megáll az iskolakapuban, nincs hova sietnie, vár, nézi a templomtorony árnyékát, ahogy rávetül az útszélen vesztegelő teherautóra. A tanító néni, aki vagyok, elindul, átmegy a téren, a tanácsháza ablakai alatt halad, tudja jól, hogy mi következik, nincs sok választása; ha idevalósi, elmegy a szüleihez, beáll a konyhába főzni, vagy szőlőt kapál kint a kertben, ha pedig nem fülöpszállási, elmegy az albérletbe, ahol nem kezd főzni, de az unalmat erősebben érzi, mert nincs az a sürgés-forgás, ami elfelejtetné vele kedvetlenségét. A tanító néni túlságosan szabad, áll a lakásában, a tükör előtt, tollászkodik, csak minek, hiába van szombat, nem várja senki, ki is várhatná itt, beletúr a hajába s arra gondol, hogy jó lenne, ha egy férfi, bárki, összeborzolná a kontyát. Átlép két halom könyvön, nincs kedve olvasni, várni se, a rezsóra feltesz egy lábos vizet, a kredenc alól előhúzza a lavórt, hogy lemossa magát benne, akár mosolyoghatna is. A fürdőszoba nem hiányzik, már jobb kedve támadt, mert akadt dolga, a fürdés, lavórba guggolva, fehér szappannal, miközben eltelik egy-két óra s fellélegezhet, ha kilép az ajtón, ki a szombat estébe. Sűrűsödik a félhomály, a Kossuth utca üres, észrevétlenül lopakodhatna a járdán, ha azt akarná, hogy ne lássa meg senki. De nem titkos randevúra megy. A tanító néni fején kendő, hidegek még az esték, előbb a főtér felé fordul, a kendő melege alól kinéz, a kocsma ajtaja világít. Sétál, nem siet, mert elsőnek érkezne. Még elmehetne az áruházba, hogy friss kenyeret vegyen holnapra, de nincs kedve hozzá. Visszafordul a Kossuth utcába, a rendelő előtt gyógyszerszag fogadja, összerándul a gyomra, most jut eszébe, nem evett semmit. Mindegy. Elhatározta, bemegy a kultúrházba, segít Marcinak, a pocakos direktornak, aki akar valamit; tesz-vesz majd, hogy fusson az idő. Az első reflektor hátba vágja, a motorzúgás elhalad mellette, aztán a kocsi befordul a kultúrház udvarára. Két óra múlva harminc-negyven személyautó áll a művelődési ház előtt és bent az udvarban, sőt a kézilabda-pályán is. A szombat esti bálra többen jönnek a szomszédos községekből, mint Fülöpszállásról. Néhány éves szokás, hogy négyen összeállnak, két-két fiú és lány, elkérik vagy elviszik valamelyik család kocsiját, hogy elrobogjanak abba a faluba, ahol bált hirdettek és hajnalig táncolnak. A fü löpszál lásiak is eljárnak máshova, időnként Kecskemétre is, a bárba. A tanító néni hat éve érettségizett, akkor legfeljebb motorbiciklire ültek az ifjak, nem egyszer busszal is elzötykölődtek a szomszéd faluba, pedig tudták, éjjel gyalog fognak hazakutyagolni. Amire teljesen besötétedik, a kultúrház udvari terasza is megtelik, a rozsdás vaskorláton ifjak hintáznak, ráérnek, a tánc még nem kezdődött meg, pedig a Pestről jött zenekar már felszerelt, az átvételi elismervényt is kitöltötte, hiszen mindössze három és félezer forintért játszanak. A tanító néni kifordul Marci irodájából, az első üveg sört megitta, nem remél semmit az estétől, új arcokat alig lát, hiába keres partnert, a fiatal s nőtlen agronómusok nem tévednek be a bálba. A nagyterem hosszú, mint egy istálló, valamikor az orvos lakott itt, csak azóta a szobák közti falakat kiverték. A fővárosi beat-együttes, a Speciál RT. már a dobogón ringatja magát, az udvarból becsalják a fiúkat, hogy a fal mellett székeken gubbasztó lányok közül 17
