Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - Bertók László: Nincsen veszély, Szavak a súgólyukból (versek)
BERTÓK LÁSZLÓ NINCSEN VESZÉLY Testedre nőtt rozsdás satu a keserű, a szomorú. Rághatod, mint a fát a szú, nem lesz, csak magányos odú. Perceghetsz, mintha más baja ijesztene, szorítana, ha senkinek sincs panasza, hamisan szól a muzsika. Kifényesítve a fülek, a szemekben ebédszünet, ragyognak, mint egy testület, de külön-külön mind süket. Díszes fejek homok alatt. Akarod, hogy meglássanak? Rejtsd el végképpen magadat, legyél nekik a sivatag. És sóhajtsd azt, hogy zöld a fa, nincsen veszély, van még csoda, megél magyar, megáll Buda, és nem halunk meg, nem, soha. SZAVAK A SUGÓLYUKBÓL A kontúrok, Hamlet, a kontúrok! A Szellem határtalan, örökkévaló, bennünk ölt testet, hiányaink mágnesezik ki a homályból, nem lesz különb, sem gyarlóbb, mint magunk. Próbákból és tapasztalatból épül a mezsgye, válik el gyanútól forma, tűztől a víz, a többi mind mese. Pihen a középen való, kardodról mit se tud, kínjaid csak te látod bele, húzd körül piros vonallal részedet. Előbb a próbák! Köpenyed alatt férjen el minden, ami van. Vigyázz a részletekre! Claudius lenézte őket, azért bűnöző. Mindnyájan vétkesek vagyunk, hiszen előttünk s megfutottunk. Bennünket jelölsz, ha elkülöníted pontosan, ami még te vagy. 8
