Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 9. szám - MŰVÉSZET - Losonczy László: Lakható tetőterek

LAKHATÓ TETŐTEREK

Magastetők, tornyok. Változatosak, szépek. Látszólag minden összefüggés nélkül hozták létre valaha a város képét. Ha mégis mutatkozott összefüggés, azt valamilyen vallási, tisztelettartó, vagy egyetlen épületre vonatkozó gondolat formálta.

Dr. Román András szavait idézve: A városkép „azon épületek, építmények, domborzati elemek, zöldterületek, utca-és téralakzatok, melyek a város fő nétezeiből adódnak.”

A városok összképi feltárulkozása a teljes sziluett. Ez a sziluett jellemzi Kecskemétet Szeged felől, Pápát Veszprém felől, Pécset a vasút irányából.

A dunántúli és a hegyvidéki települések természetes környezetükből több oldalról láthatók; de számolnunk kell azzal, hogy az alföldi városok is egyre újabb nézőponthoz jutnak az építkezésekkel. Lehet, hogy pár év múlva Kecskemét is újabb dimenzióból tárul fel. Hogyan festhet majd a „váratlan” és „véletlen” városarculat? Újabb szem- lélődési pontjainkhoz nyilván a tetők férkőznek majd a legközelebb: a magastetők, melyek kihasználatlanok, üresek, ellenben csodálatosan szépek.

Ha végigjárunk egy padlást, látjuk a szerkezetet, a régi mester munkájának a keze- nyomát. Nem véletlen, hogy nem tervezőmérnököt, vagy építészt írtam, hiszen ezeknek a patinás épületeknek a tetőszerkezetét talán nem is tervezték meg előre. Az öreg tetők a mesterek szigorú szakmaszeretetének és a fa építészeti lehetőségeinek köszön93