Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰVÉSZET - Kecskemét mai és holnapi arca (Beszélgetés Kecskemét város főmérnökével - Az interjút készítette: Goór Imre)
20 év alatt az akkori agrárvárosból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari város lett. S ez alapvetően más termelési, ellátási és szolgáltatási igényeket kívánt meg. Ebben az új berendezésben jelentős segítséget adtak rendezési terveink. A kecskeméti Leninvárosról itt beszélhetünk. Ebben a városrészben a fák levelei lehullanak, a növények elsárgulnak, az épületek idő előtt elpiszkolódnak. A Zománcipari Művek gyárának közelsége okozza ezt. Nem lehetett hibátlan az a terv, amely a ZIM mellé lakótelep felépítését irányozta elő. Ez a terv az 1959-ben jóváhagyott általános városrendezési terv volt. Az egész Leninváros építésének a kérdése és gondolata úgy merült fel, hogy a Magyar utca és a Tizedes utca térségében mintegy 34 millió forintos szanálással volt előirányozva egy új, 1400—1500 lakásos lakótelep létesítése. Miután ez a hatalmas arányú szanálás a város akkori gazdasági erejét meghaladta, felvetődött a gondolat, hogy a Szentháromság temető lezárt részeinek a felhasználásával kell a lakótelepet felépíteni. Ebben az időben a ZIM még nem dolgozott félautomata gépsorokkal, és a magyarországi zománc- púdergyártásnak csak egy kis része korlátozódott Kecskemétre. A fluor a zománc- púdergyártás terméke. Megkísérelték a ZIM vezetői, hogy lekössék a fluort. Laboratóriumi szinten sikerült is megoldást találni, de ipari méretekben nem. Sajnos, a világon sehol sem. Amikor a hatóság a Leninváros felépítését engedélyezte, a gyár szomszédságában akkor még zárt rendszerben folyó, tehát áthatás mentes ipari tevékenységként ismertük a zománcpúdergyártást, s éppen ezért nem tartottuk a lakótelepre nézve veszélyesnek. Az utóbbi időben — a hivatalos mérések szerint — alapvető javulás következett be ezen a téren. Nagy magasságú kémény segítségével a fluort a felső légrétegbe bocsátják ki, így koncentráltsága olyan mértékben csökken, hogy élettanilag már nem káros. A Leninváros felépítése miatt a volt Szentháromság temetőben sok sírt kellett felbontani. Mi lesz a sorsa a megmaradt temetőrésznek, s egyáltalán a lezárt temetőknek? A Szentháromság temető lezárásával és egy részének felszámolásával 2500 sírból mintegy 12 000 tetemet kellett felvenni. Ez is, mint bármelyik temetőnk, akadályozta a város további fejlesztését. Gondoljunk bele: van a várostestben egy olyan rész, amely egyszerűen szétválasztja a település funkcionális egységeit, s amelyen keresztül nem lehet utakat és közműveket vezetni; tehát csak kerülővel lehet a mögöttes területeket ellátni. Egyébként a temetők lezárása 1964. május 1-ével következett be, akkor nyitottuk meg a Köztemetőt. A lezárt temetőket az 1967-ben jóváhagyott általános rendezési terv parkként tünteti fel. Ilyen célra való felhasználásukkal 11 év múlva, a kegyeleti idő lejárta után lehet számolni. A református temető felhasználására már terv készült, amely előre meghatározza az egész terület felhasználását. Ez a terv megjelöli a védendő faállományt, s javaslatot tesz a nem kívánatos fák alkalmas pótlására. Ezenkívül megjelöli a terv azokat a síremlékeket, amelyeket értéküknél fogva — pl. egy híres ember síremlékét vagy a kőfaragó művészetnek egy szép darabját — kőtárban kell elhelyezni. Úgy hallottam, hogy a körutakon belüli épületek nagyjából megmaradnak — mintegy történelmi emlékként — eredeti alakjukban. Mi az oka ennek? A legújabb tervvel kapcsolatosan hallhatnánk erről valamit? Valóban, a város kőrútjain belüli terület különleges megítélés alá esik. Ez Kecskemétnek a történelmileg kialakult magja. Mint ilyen, magán viseli az egykori halmaztelepülés jellegzetességeit: a zegzugos utcahálózatot, a szabálytalan telekelosztást. 81
